A keresztyén élet középpontja
– Az úrvacsora kifejezi, hogy Jézus Krisztus összeköt és testvérekké formál bennünket: nemcsak azokkal, akikkel együtt vesszük magunkhoz a szent jegyeket, hanem azokkal is, akik ezen a földön bárhol Krisztust vallják életük megváltójának – a járványhelyzetben töltött második húsvétra készülve, nagycsütörtök alkalmából Gonda László egyházkerületi főtanácsossal, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) oktatójával az úrvacsoráról és ökumenikus kapcsolatainkról is beszélgettünk.
Habár nagycsütörtök nem munkaszüneti nap, egyházunkban ünnep. Mire emlékeznek a keresztyének ezen a napon?
Valóban fontos ünnepnap, amelyen az utolsó vacsora emlékét idézzük fel, mi magunk is tanítványokként emlékezünk Jézus Krisztus akkor elmondott szavaira. Jézus és a tanítványok nagycsütörtökön a páska ünnepére gyűltek össze, hogy az Egyiptomból való szabadulásra emlékezzenek – ahogy ezt a mai napig megteszik a zsidó közösségek. Jézus azonban azon az estén magára vonatkoztatta az étkezésben megjelenő kenyér és bor jelét, amikor azt mondta: „ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik” (1Kor 11,24) és „e pohár amaz új szövetség az én vérem által” (11,25) – ugyanakkor azt is hozzátette: „ezt cselekedjétek”. (11,25) Ezért nagyon fontos ünnep nagycsütörtök: emlékeztet bennünket közösségünk megélésére.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!