Isten kezében van a biztonságunk
A közösen meghozott döntéseket és a keresztyén hitből fakadó értékek melletti kiállást tartja a legfontosabbnak Balog Zoltán dunamelléki püspök és Molnár János tiszántúli főgondnok. A XV. zsinati ciklus elején és húsvét ünnepére készülve a Zsinat elnökeit a református közösségről, a járványról és ökumenikus kapcsolatainkról is kérdeztük.
Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján milyen irányokat tartanak a legfontosabbaknak az egyházvezetésben, készül-e majd ciklusterv, és melyek lesznek az előttünk álló időszak kiemelt feladatai?
Balog Zoltán: Ciklusterv készítése előtt és helyett azt kell együtt megkérdeznünk, hogy mire kaptuk mi együtt onnan felülről a ránk váró hat évet. Az elmúlt hetek intenzív munkával teltek az Elnökségi Tanácsban. A négy főgondnokból és négy püspökből álló testület tagjai egyetértettek abban, hogy a legfontosabb döntéseket mindig nyolcan, közösen hozzuk meg. Az elmúlt időszakban sikerült kizárólag konszenzusos döntéseket hozni. Nemcsak nekünk – akiket elnöknek választottak – kell feltennünk a „mire kaptuk” kérdést, hanem az egyházkerületekben, egyházmegyékben, gyülekezetekben is át kell ezt gondolni. Püspöktársaimmal nyolc, kiemelten fontos feladatot határoztunk meg. Az első helyen a lelkipásztori egzisztencia megerősítése áll. A második a gyülekezetek helyzetének átgondolása a népmozgalmi változások figyelembevételével és a világ átalakulásából következő szükséges módosításokkal. Fontos feladataink lesznek az intézmények, a misszió és a gyülekezetek összekapcsolásában. A lelkészképzés megújítása is sürgető feladat. Az énekeskönyvet, amely már majdnem végleges formájában elkészült, közkinccsé kell tenni.
Molnár János: Ami eddig jó volt, azt meg kell tartani, amin pedig szükséges változtatni, azt módosítani fogjuk. A koronavírus-járvány már több mint egy éve jelentősen meghatározza az életünket. A nehézségek mellett azonban új lehetőségeket, megoldásokat is hozott az életünkbe, munkavégzésünkbe, amelyeket a későbbiekben tovább vihetünk. Itt az internetes kapcsolattartás formáira is gondolok – és nem csak a gyülekezetek szintjén. A személyes találkozások fontosak, de van, amikor nem feltétlenül szükségesek. A járványhelyzet azt is megmutatta nekünk, hogy bármikor jöhet az életünkbe olyan rendkívüli helyzet, amelyre nem számítottunk.
Tehát nem érdemes hat évben gondolkozni?
Molnár János: De igen, mert mindig kellenek rövidebb és hoszszabb távú tervek.
Balog Zoltán: Fontos, hogy a célkitűzéseink lelki dimenzióját tartsuk szem előtt. Elnöktársammal abban is egyetértünk, hogy azokat a kifejezéseinket, amelyeket a Biblia és az egyházi hagyományunk ad, ne felejtsük el, hanem használjuk. Mert ha szervezetfejlesztési, szervezetszociológiai szavakkal érvelünk, akkor kimarad belőle az a lelki tartalom, amely minket egyházzá tesz. Óvatosabban, kritikusabban kell használni a teológia melletti különféle segédtudományok, például a pszichológia szakkifejezéseit. A Biblia és a reformátori teológia fogalmain kell megmérnünk őket.
Molnár János: A lényeget már kétezer évvel ezelőtt megkaptuk, az összes többit pedig nap mint nap hozza az élet. Nekem az egyházi választással kapcsolatban is voltak gondjaim. A választásnak nem arról kell szólnia, hogy a kampányidőszakban ki és mit mond. A lényeg az, hogy a jelölt mit tett, amíg odáig eljutott, hogyan ismerték meg őt, mit várnak és várhatnak el tőle. Nagyon fontos, hogy tisztázzuk, mit várhatunk magunktól, és mire tehetünk ígéretet.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!