A napokban valahol nyilvánosan leírtam a siketnéma szót. Szinte azonnal érkezett – mindenféle bővebb magyarázat nélkül – az odavetett válasz, hogy ilyen nincsen. Először meglepődtem, vajon milyen hatalmas hibát követtem el, de mivel nem mozgok otthonosan ebben a témában, rögtön arra gondoltam, hogy biztosan változott a szóhasználat, és illenék tudnom az erre vonatkozó új, elfogadott kifejezést. Kértem, hogy az illető fejtse ki, mit kellett volna írnom helyette, így megtudtam: a prelingvális siket a korrekt elnevezés – legalábbis abban az esetben, amelyről ott, akkor szó volt.

Természetesen utánaolvastam, és most már képben vagyok. Az viszont némi szorongással tölt el, hogy vajon mikor és hol fogom elkövetni a következő hibát. A közelmúltban leírtam egy közösségi oldalon egy posztomban, hogy „fizet, mint a katonatiszt”. Pillanatokon belül megtudtam egy érintettől, hogy ma már nem szerencsés ezt mondani, mivel a bérezésük rég nem olyan magas, hogy e szólás a 21. században is megállná a helyét. Lehet, hogy annak idején híresek voltak a dorbézoló költekezésükről, elég csak beleolvasni néhány regénybe vagy korabeli újsághírbe, de ma már távolról sem így van. A Magyarországon élő skót ismerősömet még meg sem kérdeztem, mi a véleménye a nemzetiségét érintő viccekről, habár valószínűleg nem indított pert miattuk Strasbourgban.