Talán egészen másként alakul Európa s különösen az egyetemes anyaszentegyház története, ha a magyarul Luther Mártonként ismert szászországi szerzetes ötszáz évvel ezelőtt, 1521. április 18-án a wormsi püspöki palotában kimondja ezt a szót: revoco, azaz visszavonom.

A német birodalmi gyűlésen a pápa által már kiközösített wittenbergi professzornak a császár, a fejedelmek és az egyházi főméltóságok előtt kellett volna visszavonnia eretneknek minősített könyveit és tanait. Ám ő – életét kockáztatva – azt mondta: „Kötve vagyok a Szentírás általam idézett igéihez és az Isten Igéjébe vetett bizodalmamhoz, így semmit vissza nem vonhatok, de nem is akarok, mert nem tanácsos és nem helyes dolog a lelkiismeret ellen cselekedni. Isten engem úgy segéljen! Ámen.”

A hagyomány szerint azt is hozzátette: „Itt állok, másként nem tehetek.” Bár ez a szállóigévé vált mondat a történészek nagy része szerint valószínűleg nem hagyta el Luther száját, ez lehetne a protestantizmus mottója, sőt voltaképpen az egész nyugati civilizációé – írja Diarmaid MacCulloch, az Oxfordi Egyetem egyháztörténeti professzora a reformáció történetéről írt monumentális művében.