A heti bibliai részhez – A vigasztalás fia
A mennybemenetel előtt tanítványaitól búcsúzó Úr Jézus ígérete így hangzott: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8)
A keresztyén hit erősödése és Krisztus egyházának terjedése a Szentlélek műve, mindebben választott szolgák működtek közre. A kiemelt személyek mellett megjelentek többen, akik szintén fontos szerepet játszottak, de talán kissé háttérbe szorult a tevékenységük. Heti olvasmányaink között ezt találjuk: „Barnabás azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába.” (ApCsel 11,25) Pál apostol hivatásának formálásában és apostoli küldetésében fontos segítőként jelenik meg Barnabás.
Erről a hű szolgáról egészen korán olvasunk először, amikor Lukács leírja, hogyan kapcsolódott a gyülekezethez, és miként adtak neki új nevet az apostolok: „József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, mivel földje volt, eladta azt, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé.” (4,36–37) Barnabás vitte el Pált Jeruzsálemben az apostolokhoz, és jó tanúbizonyságot tett róla (9,27), Pál úti- és munkatársaként működött az első missziói út során (13–14), a jeruzsálemi apostoli gyűlésen vele együtt képviselte a pogánymisszió ügyét (15). A második missziói út előtt Barnabás unokaöccse, János Márk miatt (Kol 4,10) különváltak útjaik (ApCsel 15,39).
Lukács feljegyzése szerint Barnabás másokkal együtt az antiókhiai gyülekezet prófétája és tanítója volt (13,1). Az egyházi hagyományban úgy tartották számon, mint aki részt vehetett A zsidókhoz írt levél keletkezésében.