Az Úr szolgája, Abdiás (Óbadjá) hagyta ránk a legrövidebb prófétai könyvet, amely Jeruzsálem elpusztításának fényében Edóm hűtlenségével foglalkozik. Júda a kis szomszéd népekhez hasonlóan szenved a nagyhatalmak fojtogatásától. Ebben a helyzetben mindenki szövetségeket keres, de Júda tapasztalata az, ahogyan erre több próféta az idegen népek elleni beszédekben reagál, hogy a szövetségeseik kettős játékot játszva sorozatosan becsapják őket. Edóm esetében mindez azért rendkívüli csalódás, mivel a Szentírás szerint Ézsau ágán testvérnépről van szó. „Ez Ézsau, azaz Edóm nemzetsége… Ézsau pedig Edóm.” (1Móz 36,1.8) Az ikerpár közötti feszültség, az Ézsau által eladott elsőszülöttségi jog előrevetíti a történelmi konfliktust a két nép között. A „vörös” értelmű Edóm szó már az ikerpár születésekor megjelenik: „Világra jött az első: vöröses volt, és mindenütt szőrös, mint a daróc.” (1Móz 25,25)

A rokoni kapcsolatra utal Abdiásnál a Jákób/József háza és az Ézsau háza kifejezés, az Ézsau hegyei Edóm, a Sion hegye pedig Júda körülírása. Az edómiak kihasználták Júda gyengeségét, és Jeruzsálem babiloniak általi ostromakor betörtek az ország déli részébe, amit Abdiás is említ: „Ne törj be népem kapuján veszedelme napján! Ne nézd te is kárörömmel baját veszedelme napján!” (Abd 13) „Közel van az Úr napja” (Abd 15), ezért Edóm büntetése a végleges pusztulás, de Isten menedéket nyújt a Sionon, és Jákób házát helyreállítja. „Ézsau hegyei fölött” is „az Úr fog uralkodni”. (Abd 21)

Isten népének az edómiak miatti keserűségét a Zsolt 137,7-ben fogalmazta meg: „Emlékezz, Uram, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!” Jézus az edómi származású Heródes Antipászt a vörös szőréről ismert rókának nevezi (Lk 13,32).