Kényes témához nyúlunk, ha a látomás szó jelentését és jelenségét próbáljuk megérteni. Az apostolok cselekedeteiről szóló könyvben, a napi igeszakaszokban többször olvasunk erről nem mindennapi történeteket. Vajon hogyan és mit látott Saul, Anániás (ApCsel 9,10.12), Kornéliusz és Péter (ApCsel 10,3.10-11.17)?

Milyen üzenetük van ezeknek a látomásoknak ma? Hogyan értsük azt, hogy maga Isten vagy az ő angyala beszélt ezekhez az emberekhez? Hogyan kell mindezt a mi életünkre nézve lefordítani? Várjunk mi is ilyen különös jelenségeket? Kérjük imádság közben, vagy egyenesen próbáljuk magunk is előidézni a nagy extatikus élményt?

A Bibliában több helyen olvasunk ilyen és hasonló beszámolókat. Az Ószövetség embereit, különösen a prófétákat víziók, látások, álmok és hangok vezették. Az újszövetségi A jelenések könyve tele van nehezen megfejthető képekkel és szimbólumokkal. Vajon mit jelent az, hogy Isten hírnökei vagy maga Jézus megjelent kiválasztott embereknek látomásban?

Egyáltalán mi a látomás? A görög szó, a „horama” elsőrenden azt jelenti: ami látszik, látvány. Második jelentése szerint isteni elragadtatásban kapott látás, álom vagy látomás. A szóval jelölt jelenségek csak a bibliai időkhöz kötöttek, és ilyen eszközöket azóta Isten nem használ? Vagy ma is történnek hasonlók?

A látás, a vízió, az álom nagyon személyes, mondhatnánk intim téma. Az Istennel beszélő, imádságában elmélyült ember valamit hall és megért Isten akaratából, Lelke érintéséből. Nehéz erről beszámolni, mert könnyen félreérthetik az emberek. Ha ma valaki azt mondja, hogy látomást kapott az Úrtól, többnyire gyanakodva, de legalábbis óvatosan fogadjuk, mert lehet, hogy a saját fantáziája ragadta el, vagy betegség, vagy gyógyszer, netán kábítószer hatása alatt élt át különös pszichikus élményeket. Tudjuk-e ezt józanul, okosan kezelni?

Ad-e Isten Lelke látomást vagy kijelentést ma? Vannak-e próféták, akiket Isten kiválaszt ma? Hogyan lehet megkülönböztetni Isten hangját más hangoktól? Tele van a lelkünk emlékekkel, élményekkel és érzésekkel, fájdalmas és boldog hangokkal, amelyek feltörnek bennünk és elöntenek. Tele vagyunk panasszal, sértettséggel, de reménységgel és vágyakkal is. Saját álmaink is visszatükröződnek, vagy gyermekkorunk bevésődései egy-egy imaélményben. Valóban onnan túlról, a mennyből, Isten országából érkezik hozzánk valami isteni üzenet, vagy egykori hitoktatók tanítása, lelkészek prédikációinak lenyomata bukkan felszínre a mélyből? Ki igazít el ezekben? Ki hitelesíti az élményeinket? A megszólított ember kérdez: „Ki vagy te, Uram?” (ApCsel 9,5)