Nem hitverseny

A Sellyei Református Társegyházközség is megnyitotta templomának ajtaját május másodikán. Sinkovicz Richárd lelkipásztor szerint nagy volt a lelkesedés a gyülekezetben. – Örültek, hogy végre találkozhatunk, hogy újra láthatjuk egymást, hogy együtt lehetünk. Természetesen az istentiszteletet az előírt járványügyi intézkedéseknek megfelelően tartottuk, volt kézfertőtlenítés, kötelező távolságtartás, és mindenki viselt maszkot.

A távolságtartás még egy helyi hagyományt is felborított: a sellyei templom talán a legnagyobb befogadóképességű az Ormánságban, és a gyülekezet szokása, hogy csak a templomtest egyik felében foglalnak helyet, míg a másikat üresen hagyják. – Ezen most kicsit változtattunk, és egymástól távolabb ülünk az istentiszteleteken, betöltve így a templom egész terét. Sinkovicz Richárd úgy vette észre, voltak azért olyanok, akik távol maradtak a május másodikai alkalomtól.

– Többször felhívtam rá gyülekezeti tagjaink figyelmét, hogy aki úgy érzi, nem biztonságos számára a helyzet, nyugodtan maradjon otthon, ne legyen ez hitverseny. Azt gondolom, hogy a hit, az észszerűség és a bölcsesség határán az Úristen akaratát kell megtalálnunk. Nem úgy kell tekinteni a másikra, hogy ő talán fél, vagy nincs elég hite, hanem bátorítva segíteni abban, hogy meg tudja érteni azt, amit az Úristen az ő életére nézve eltervezett – vallja a lelkész. Hozzáteszi, bár azt szokták mondani, hogy a hit magánügy, emellett számukra közösségi ügy is, hiszen egymás hite által tudnak épülni.

A lelkipásztor elmondja, hogy a sellyei idősödő gyülekezet, éppen ezért a templombezárások időszakában nem mindenkit értek el az online közvetített istentiszteletekkel, így a presbitériumnak új megoldásokat kellett keresnie. – Sok gyülekezeti tagunknak nincs internetelérése, ezért elkezdtük a hírlevelünk írását és terjesztését. Ebben egy rövid igei gondolat mellett a közösségünket érintő hírek és információk kapnak helyet. Heti-kétheti rendszerességgel nyomtattuk ki száz-százötven példányban, és a gyülekezeti tagok segítettek eljuttatni a postaládákba.

Sinkovicz Richárd tudatja, hogy a gondnokkal beszélgetve kiderült, mekkora szükség van ilyen kiadványra, éppen ezért a hírlevelet a járvány elmúltával is kiadják. Ugyancsak folytatják az online istentisztelet-közvetítést is. Mert bár a gyülekezet minden tagját nem érik el vele, a lelkész tapasztalata az, hogy a Sellyéről elszármazott vagy a településhez kötődő emberek szívesen élnek a lehetőséggel. – Őket is meg tudjuk szólítani. Itt Isten országát kell néznünk, nem azt, hogy hozzánk tartoznak-e gyülekezeti szempontból vagy sem – hangsúlyozza a lelkipásztor.

Sellyén, mint sok más református közösségben, hagyományosan pünkösdkor tartják a konfirmációt, de ezt már másodszor hiúsítja meg a koronavírus miatt kialakult helyzet.

– Tavaly sokáig halasztottuk, így októberben, a reformáció emléknapján tett fogadalmat a tíz konfirmandus. Ez évben nem szeretnénk ennyi ideig várni, így a tervek szerint június 27-én, pünkösd után egy hőnappal tartjuk majd a konfirmációt – mondja Sinkovicz Richárd.

Fokozatos nyitás

A legtöbb gyülekezettel ellentétben a zalaegerszegi reformátusok az elmúlt időszakban nem zárták be teljesen templomukat.

– Vasárnaponként fél tíztől egészen tizenegy óráig nyitva tartottuk azoknak, akik szerettek volna betérni egy személyes imádságra. Istentisztelet nem volt, csak imádkozni lehetett. Ebben az evangéliumi gondolat vezetett bennünket, amelyet Jézus fogalmaz meg: „Az én házam az imádság háza lesz” – magyarázza a presbitérium döntését Hodánics Péter Csaba.

Ahogy sok más református gyülekezet, a zalaegerszegi sem maradt lelki táplálék nélkül a személyes jelenlétű istentiszteleteket nélkülözni kényszerülő időszakban. Ezek a hetek nagy felismerést és új kapcsolatot is hoztak számukra. Kiderült, hogy nem egyszerű feladat az istentisztelet online közvetítése, hiába van hozzá jó internetkapcsolatuk és felszerelésük. Végül segítségükre sietett a Zalaegerszegi Televízió, és nemcsak a technikai hátteret, hanem a szakértelmüket is hozták. Hodánics Péter Csaba úgy látja, a gyülekezetnek igen nagy segítség volt, hogy a városi tévé felvette és közvetítette is az istentiszteleteket, mert így nekik csak a szolgálatra kellett koncentrálniuk. – Kreatívak, pontosak és lelkesek voltak – summázza az együttműködést a lelkész.

– Mindenki tudja, hogy az egyház lelki képződmény, amelyen nem vesznek erőt ennek a világnak a nyavalyái. Mégis igen nehéz, amikor valami miatt el kell engednünk egymás kezét. Ilyenkor sok kérdés merül fel: mi lesz, ha nem lesz istentisztelet? Ezt éltük át mi is – ismeri el a lelkész. Bár május másodikán nem foghatták meg egymás kezét, Hodánics Péter Csaba szerint a zalaegerszegi reformátusok így is nagyon várták már a nyitást, hogy újra találkozhassanak.

– Senki sem tudta előre, hányan jönnek majd el, de vasárnap kiderült, hogy a gyülekezet aktív és jól tájékozott, ugyanis a templom tele volt. Emiatt nehéz is volt megfelelni a járványügyi szabályozásban előírt kötelező távolságtartásnak – mondja. Hozzáteszi, hogy az első nyitott vasárnapon nemcsak anyák napját ünnepelték, hanem az egyházi ének és zene vasárnapját is, és ez bensőséges istentiszteletté formálta a május 2-ai alkalmat.

– Szívből vágyott pillanat és nagy öröm volt, hogy újra találkozhattunk – idézi fel a lelkipásztor.

Zalaegerszegen a vasárnapi istentiszteletek után fokozatosan kerülnek vissza az online térből a gyülekezeti terembe a különböző rétegalkalmak. – A Kékkereszt csoportunk és a konfirmáció-előkészítő már személyesen zajlik, a következő hetekben elindul a bibliaóra és az ifjúsági alkalom is – részletezi Hodánics Péter Csaba. Elmondja azt is, hogy a Zalaegerszegi Egyházközséghez tartozó szórványokban viszont csak a pünkösdi istentiszteletkor lesz az első találkozás.

Zala megye székhelyén hagyományosan a pünkösd előtti vasárnapon van a konfirmáció, amelyet Sellyéhez hasonlóan már második éve kénytelenek elhalasztani. – A tavalyi konfirmációt szeptemberre tudtuk áttenni, de idén nem szeretnénk ilyen sokáig várni, úgyhogy június 20-ra tettük át a fogadalomtételt – mondja a lelkipásztor.

Céllal történik

– Ez az első istentisztelet hálaadó alkalom volt: hálát adtunk Isten megtartó és könyörülő kegyelméért – kezdi beszélgetésünket Szűcs Tibor, a szamostatárfalvi református gyülekezet lelkipásztora.

Máshogy csengett-e a szó, az ének vagy liturgiai mondat, mint máskor? – kérdezzük. Azt mondja, korábban a liturgia sokszor rutinszerűbb volt, most úgy érezte magát, mint kezdő lelkész korában. Mindennek megvolt a jelentősége, az apostoli köszöntéstől a záróénekig. Szűcs Tibor a 90. zsoltár alapján prédikált: azt mondja, ezt a zsoltárunkat a református identitáshoz kapcsolódása miatt vagy büszkén, vagy gyász esetén összetörten énekeljük, pedig az abból megszólaló istenbizalom méltó a hálaadáshoz.

A lelkész szerint nem csak oka, célja is van mindannak, ami velünk történik, és feladatunk egyenként törekedni arra, hogy megértsük: miért következett be a járvány, és mire akar vele megtanítani bennünket Isten. – A bizalomra mindenképpen. Jó lenne nemcsak énekelni a 90. zsoltárban, hogy „Tebenned bíztunk”, hanem tényleg merni még jobban bízni az Úrban – mutat rá Szűcs Tibor.

A szamostatárfalvi gyülekezet kis közösség. – Ha már huszonöten vagyunk a templomban, az soknak számít. Most vasárnap voltunk huszonöten – mondja a lelkész, és hozzáteszi, ez is jelzi, mennyire várták az emberek, hogy részt vehessenek az istentiszteleten. – Látva őket jó volt rácsodálkoznom arra, hogy a teremtettségünkhöz hozzátartozik az, hogy közösségben működünk jól.

Helyi szokás szerint a konfirmációs vizsgát május első vasárnapján tartják, majd pünkösdkor tesznek fogadalmat a fiatalok. Most úgy döntöttek, ezeket elhalasztják, és az újkenyéri hálaadó istentiszteleten lesz a fogadalomtétel, és akkor vesznek először úrvacsorát a konfirmandusok. Ennél tovább nem akarják halasztani az időpontot. – Ki tudja, lesz-e még a járványnak negyedik, ötödik, hatodik hulláma – teszi hozzá a lelkipásztor.

gyülekezet tavaly új imaházat épített. – Itt minden fordítva történt, mint mostanában szokás – mondja. A tizenhét és fél millió forintot négy adományozó adta össze, egyetlen fillér pályázati támogatás vagy állami forrás sincs benne. Az 1971 óta lakatlanul álló, romos lelkészlakás helyén épült a nyolcvan négyzetméteres imaház, az adományozók az alap kiásásától az ünnepi hálaadó alkalomig mindenben segítettek. – Nekem szinte csak az volt a feladatom, hogy arra vigyázzak, ne gátoljam mások odaszánását, kedvét, hogy Isten ügyéért tegyenek – idézi fel a lelkész.

Az elkészült épületet végül csak néhány hétig használhatták, mert jött a második hullám. Karácsonykor tartottak ugyan istentiszteletet, de újra bezártak. Május 2-án pedig már a műemlék templomukban gyűltek össze.

Új élet

– Olyan volt a járványügyi korlátozások miatt bezárt templomot újra kinyitni és istentiszteletre várni a gyülekezetet, mint a lelkészként megélt első istentiszteletek — mondja Mészáros Ildikó, a hevesi reformátusok lelkipásztora.

– A gyülekezeti tagok természetesen otthonosan érezték magukat a templomban, többen azt mondták, olyan, mintha a múlt héten is itt lettek volna. Egyébként eddig a Facebook-oldalunkon keresztül jutott el az igehirdetés a közösség tagjaihoz. A pandémia kezdetén két gyülekezeti tagunk jelezte, hogy amíg tart a járványhelyzet, ők nem jönnek templomba – árulja el Mészáros Ildikó. – Imádságos szívvel gondolnak ránk most is, és mi is őrájuk – teszi hozzá.

Az istentisztelet hangulatáról beszélgetve felidézi a lelkész, hogy a 338. dicséret szövege most különösen is aktuálisan szólt: ,Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, el ne tántorodjék tőled életem.” – Egészen másképp hangzott ez az ének. Hiszen micsoda próbatételen mentünk keresztül mindannyian, és Jézus az, aki mindenben mindvégig a segítségünkre volt és van – mutat rá a lelkipásztor.

A terveikről azt mondja: semmiképp nem lenne jó, ha a korábban megszokott életünkhöz térnénk vissza. – Azt szeretném, ha megújult életünk lenne, úgy, hogy tanulunk az elmúlt évből. Például jobban figyeljünk egymásra, ne bántsuk egymást, és tudjunk együtt gondolkozni, együtt megoldani problémákat – fejezi ki reményét Mészáros Ildikó.

Az istentiszteletek után, egy héttel később a kiscsoportos hétköznapi alkalmakat is újraindítják. Így lesz például újra Csiga kör, ez a hevesi gyülekezet asszonyok számára tartott alkalma. A fiatalokkal szintén találkoznak, és az ifjúsági óra mellett megtartják a szokásos beszélgetős találkozásukat, amikor a világ történéseiről, politikai kérdésekről is gondolatot cserélnek.

Konfirmáció idén nem lesz a gyülekezetben. Tavaly a járvány miatt augusztus 20-ára halasztották a fogadalomtételt és az első úrvacsoravételt. Jövőre indulhat majd a következő konfirmációs csoport.

A járvánnyal kapcsolatban Mészáros Ildikó még hozzáteszi, hogy úgy tapasztalta, akik rendszeresen jártak az istentiszteleti alkalmakra a járvány előtt, kevésbé féltek az elmúlt egy évben. Másokon – akikkel az utóbbi több mint egy évben találkoztak, beszélgettek – azonban inkább azt látták, hogy bezárkóztak nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. – Őket nehéz ebből kimozdítani – jelzi a lelkész, de mint elmondja, a következő időszakban fontos feladatuk lehet, hogy közülük is minél többeket bátorítsanak, elvezessenek a bizonyossághoz.