„Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában lévő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét.” (ApCsel 11,1)

Az első pünkösd utáni időben a Krisztust követők száma az üldözések ellenére gyorsan gyarapodott. A pünkösdkor megalakult első gyülekezet olyan szeretetközösség volt, amely vonzóvá tette őket és ezáltal az evangéliumot a pogányok között is. Akinek a létszükségletnél több vagyona volt, az eladta, és az árát elvitte az apostoloknak. „Dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2,47)

A közösségvállalás, egymás segítése évszázadokon keresztül a legfőbb keresztyén érték volt. Akik felélték a vagyonukat, azokat nem tartjuk számon, de a katolikusok szentként tisztelik a vagyonát a szegényekre költő Erzsébet királynét. Sok református nőszövetség viseli Lorántffy Zsuzsanna nevét, aki fejedelmi vagyonából egyszerűbb lányokat fogadott az udvarába, tanította őket, majd segítette a családalapításukat.

A sárospataki kollégiumban pedig több száz szegény fiút taníttatott, ezzel kenyeret adott a kezükbe. Széchenyit már a kortársai is a legnagyobb magyarnak nevezték, mert saját jövedelmét ajánlotta fel a legrégebbi ma is működő nemzeti intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia alapítására. Példáját sokan követték, iskolák, kórházak épültek hasonló felajánlásokból. A két világháború között több református gyülekezet alapított és tartott fenn árvaházat – Ravasz László szerint „szeretetből és imádságból”.

Az Alaptörvény bevezetése utal a keresztyén értékekre, de még mindig feltűnő dolog és hírértékű, hogy egy vezető politikus alapítványt tesz a Covid-árvák javára. Ha a példát követnék, tehetős honfitársaink nem külföldi kaszinókban tennék meg tétjeiket, hanem itthon tennének felajánlást iskolák, kórházak javára.