A lelki élet, a spirituális világ olyan kategória, amelynek pontos határait nehéz kijelölni. Ahogyan a foci sem csupán nagypályás, hanem lehet bárhol rúgni a labdát. Ahogyan a csapat kifejezésen sem csak azt értjük, amikor tizenegy labdazsonglőr gladiátor feszül másik tizenegynek, hanem akár ketten is lábtengózhatnak. A lelki dolgok, a spirituális megtapasztalás is a barátok őszinte beszélgetésétől, amikor ketten együtt „lelkiznek”, egészen a fejüknél összenőtt ikrek szétválasztó műtétéért való imádkozásig terjed.

A ventilláció, a nyomasztó dolgok kibeszélése lélektanilag hasznos, gyógyító tevékenység. Tehát a háttérben, tudattalanul is, lelki folyamatok mennek végbe. Csókay András idegsebész többször elmondta, hogy a bangladesi sziámi ikreket szétválasztó műtét kivitelezési megoldását imádságban kapta Istentől.

A bibliai történet röviden arról szól, hogy van, aki kufárkodik, kereskedik a lelkiséggel, a spiritualitással. Azt hiteti el Simon mágus, hogy természetfeletti hatalma van. Itt nem szemfényvesztőről van szó, hanem a gnoszticizmus egyik első képviselőjéről. A gnoszticizmus annyira nem tűnt el, hogy a teozófia, a rózsakeresztesek, a New Age mozgalom mind ebből nőtt ki. Talán a legtöbbek által ismert könyvön, Dan Brown Da Vinci-kódján és a belőle készült filmen keresztül láthatjuk leginkább azt a tömeghisztériát, amelyet a gnózis kiválthat.

Simon mágus alakját nemcsak a Biblia jegyezte fel, hanem Justinus mártírnál és Iréneusznál szintén olvashatunk róla. Tőlük tudhatjuk, hogy Simon Rómában, Claudius császár idején nagy hatást gyakorolt az emberekre. A mágus és az őt kísérő Heléné köré vallási csoport szerveződött, akik Simont nemcsak mágusként tisztelték, de azt vélték róla, hogy ő az Isten földi megnyilatkozása. A Szentírás szövegében, az ApCsel 8,9–25- ben hasonló módon írja le Lukács apostol: „…varázslással foglalkozott, ( …) hatalmasnak mondta magát. (…) A város apraja-nagyja hallgatott rá, és azt mondták: Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje.” (9–10)

Samáriában tehát sok lélek csüngött Simon mágus szavain, mondhatjuk azt, hogy megbabonázta őket. Ennek a sikernek a közepén az evangélium, a Jézus által hirdetett, a tanítványok által továbbadott örömhír magát Simont is önvizsgálatra indította. Azt olvassuk, csatlakozott a keresztyén gyülekezethez, megkeresztelkedett, és Fülöp apostol mellé szegődött. Hogy mennyi őszinteség volt a cselekedeteiben, esetleg mennyi kíváncsiság inkább, azt nem tudjuk. Lenyűgözte Fülöp, Péter és János forgolódása, hiszen nem mindennapi dolgok történtek a kezük nyomán.

Az apostolok Isten nagyobb dicsőségéért és az emberek testi-lelki jobblétéért, üdvösségéért szolgáltak, míg Simon mágus magát szerette volna minél előnyösebb helyzetbe hozni. Végül nem tudta szándékát leplezni, mert amikor az apostolok kézrátétellel adták a Szentlelket, meg akarta venni tőlük, mint egy árucikket a boltban. Isten dolgai, a lélek gyümölcsei, a Szentlélek nem képezi kufárkodás tárgyát. Sejthetjük ezt, amikor látjuk Jézus kirohanását a jeruzsálemi templom udvarán működő vásár ellen. Ostort fon, és kiűzi a kereskedőket onnan, mondván: „Az én házamat imádság házának nevezik, ti pedig rablók barlangjává teszitek." (Mt 21,13)

Amikor Simon mágus nem a megfelelő módon, hanem hitetlenül, gyarló módon nyúlt az Isten ajándékaiért, Péter apostol megátkozta: „Vesszen el a pénzed veled együtt…” (ApCsel 8,20) A mai ember gyakran félreérti az egyházi szolgálatokat. Úgy tekint rájuk, mint a fodrászra, a manikűrösre vagy a virágkötőre. Egy ilyen és ilyen szolgáltatás – keresztelő, esküvő, konfirmáció, temetés, lelkigondozás, harangozás, hivatalos irat kiállítása – ennyibe kerül. Ha adok-kapok ügymenetnek tekintjük ezt, akkor nem értjük Isten felséges dolgait. Az isteni kegyelem, figyelem, szeretet, irgalom, bűnbocsánat, Lélek megfizethetetlen. Méltatlanul, de mégis kapjuk, élvezhetjük, örömünk lehet felette, gazdagodunk általa.

Simon mágus esete int bennünket, hogy óvjuk a szívünket, tartogassuk azt a tiszta, szent, Istentől jövő dolgok számára. A mostani pünkösd ünnepén különösképpen a Szentlélek számára. Vigyázzunk, ne kísértsen meg bennünket az irigység, a mohóság, a szent dolgokon való nyerészkedés vágya! „Ne adjátok azt, ami szent, a kutyáknak, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy lábukkal megtiporják azokat, majd ellenetek fordulva széttépjenek titeket.” (Mt 7,6)