Felállványozva áll már néhány éve a dunapataji református templom, az egykori mezőváros legrégebbi ma is használatban lévő épülete. A Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye legrégebbi templomának a Dunamelléki Református Egyházkerület idős épületei között is méltó helye van.

A műemlékvédettség alatt álló építményben 2018 karácsonyán tartották az utolsó istentiszteletet, azóta dicsőítő énekek helyett különböző felújítási munkálatok zaja hangzik az évszázados falak között. Nagy Dávid lelkipásztor szerint először csak a tetőt akarták felújítani, ám ez csak az első dominó volt a sorban.

– Százéves álom, hogy ez a templom megújulhasson. Az első világháború utolsó évében vették le a rézlemezborítást a tetejéről, az eredeti tervünk alapján ez került volna vissza. Ehhez azonban meg kellett javítani a födémet és a gerendázatot, amely teljesen el volt korhadva. Az előbbi cseréjéhez alá kellett állványozni a templomot belülről, így a padbelsőket ki kellett szedni. Ha már kiszedtük a padokat, akkor azokat restaurálni kellett. Elindultunk a tetőtől, és most csaknem a pinceszintnél járunk. Ez óriási munka. A legutolsó nagy felújtás 1861-ben volt, előtte pedig 1846-ban. Ekkor készültek a padok, az ajtók és az úrasztala – mondja a lelkész. Nagy Dávid abban bízik, hogy sikerül úgy helyreállítani a hajlékot, hogy a következő évszázadokban is otthont adjon a hitüket gyakorló dunapataji reformátusoknak.

Befalazott gótika

A templomba lépve szokatlanul hat a padsorok és az úrasztala helyén felhalmozott, több méter magas földhalom. A szószék és a Mózes-szék gondosan becsomagolva várja a felújítás végét, az aládúcolt karzaton álló Országh-orgona is hasonló borítást kapott. A földkupac mellett régészeti ásatás nyomai látszanak, a három méter mély gödör alján csontvázak pihennek. Az egyik oszlop tövében, egy zsákban emberi csontokat gyűjtöttek öszsze a régészek, míg az oszlop túloldalán gótikus építészeti elemek, díszítésdarabok állnak egy rakásban.

– Miután kiderült, hogy padlófelújítás is lesz, lehetőségünk nyílt a régészeti kutatásra – mondja a feltárás vezetője, Szabóné Lantos Andrea. A Viski Károly Múzeum főmuzeológusa hozzáteszi, hogy a templom 1980-as évekbeli felújításakor már előkerültek a korábban befalazott gótikus boltívek maradványai. Így tisztában voltak azzal, hogy 15. századi templomról van szó, amelyet a reformátusok átvettek és átépítettek.

Az ásatások április 19-én indultak a kalocsai Viski Károly Múzeum és a kecskeméti Katona József Múzeum szakembereinek részvételével, de önkéntesek is segítették a feltáró munkát. – Kuriózumnak mondható, hogy az alföldi térségben egy még mindig álló, gyönyörű, használatban lévő, 15. századi gótikus templomon dolgozhatunk – mondja Szabóné Lantos Andrea. A régész-történész azt is elárulja, hogy az ásatás naponta tartogatott meglepetéseket. Habár remélték, hogy megtalálják az átépítések nyomait, és esetleg egy kriptára vagy néhány középkori sírra is rábukkannak, a valóság minden várakozásukat felülmúlta: – Először csak a téglasor bukkant elő, majd lejjebb érve bizonyossá vált, hogy tényleg az eredeti kriptát találtuk meg. Nagyon izgalmas munka volt.

A kripta

A régészeknek sikerült meghatározniuk az egykori szentély helyét, megtalálták az oltár mészkőalapját, amely előtt végül a téglából felfalazott, egykori kétosztatú, boltíves mennyezetű kriptára is rábukkantak.

– Nyugat felől volt a bejárata, amely részben meg is van, és a küszöb maradványait is megtaláltuk. A kripta az idők során beszakadt, végül fel is töltötték. Itt találtuk meg azokat a gótikus építészeti elemeket, amelyeket a templom átvétele után a reformátusok eltávolítottak a falakról, oszlopokról. Emellett csonttárként is használták: rengeteg koponyát és más emberi csontokat találtunk benne – újságolja Szabóné Lantos Andrea. Hozzáteszi: a feltöltés eltávolítása után bukkantak rá az anatómiai rendben fekvő öt csontvázra, amelyek – feltételezésük szerint – a főúri Paksy család tagjainak földi maradványai lehetnek. – Ezt genetikai vizsgálattal fogjuk majd bizonyítani – emeli ki. Egyről tudják biztosan megállapítani, hogy férfié lehetett – a döntést nehezíti, hogy amikor a kripta teteje beszakadt, a csontok összetörtek.

A kriptával szemben, a szentély padozata alatt további három csontvázat találtak egymás mellett, amelyek közül a két szélső férfié, a középső pedig egy fiatal nőé. Szabóné Lantos Andrea azt mondja, a csontokat hamarosan kiemelik és alapos vizsgálatnak vetik alá, annak végeztével pedig az antropológiai tárba kerülnek majd.

Nem csak csontok

A kripta feltárása önmagában is értékes felfedezés, de emellett még sok olyan tárgyi emlék akad itt, amelynek láttán gyorsabban kezd verni a régész szíve – például egy szépen megmunkált, gótikus latin betűkkel vésett táblatöredék. – Van rajta egy nagyobb betű, amelyet nem tudtunk azonosítani, illetve egy felirat az alsó sarkában, amely egy történész kollégánk szerint talán a „Ladislao” felirat eleje lehet, de ez csak hipotézis. Szintén értékes az a pánt- és zárszerkezet, amely valószínűleg a kripta ajtajának része lehetetett – fogalmaz a muzeológus.

Ezek mellett közel száz érmét találtak a Mátyás-kortól kezdve egészen a 18. századig, valamint sok használati tárgyat, köztük gombokat, imakönyvek ezüstcsatjait, illetve egy csontnyelű, vaspengéjű újkori kést.

A falkutatás is eredményt hozott, a feltárt gótikus töredékekkel együtt jól rekonstruálhatóvá teszi a templom történetét. – Az oltár melletti északi falon megtaláltuk az oltáriszentség-tartót, és az oltárhoz vezető lépcső alapozása is előkerült. Kiderült, hogy az északi falon egy sekrestye csatlakozott a templomhoz, amelynek megtaláltuk a küszöbét. Az épületen kívül végzett földradaros vizsgálat pedig szépen kirajzolta a sekrestye vonalát, valamint az árok nyomvonalát – osztja meg a részleteket az ásatásvezető. Elmondja azt is, hogy a déli falon egy gótikus ülőfülkét is találtak, amelyet később – feltehetően a reformátusok – befalaztak.

További kérdések

Szabóné Lantos Andrea szerint van még néhány kérdés, amelyekre a következő időszakban megpróbálnak választ találni. Az egyik, hogy volt-e szentélyrekesztője (a szentélyt a templomtértől elválasztó építészeti elem – a szerk.), illetve Árpád-kori előzménye a templomnak. Ez utóbbi azért ütött szöget a régészek fejébe, mert a falkutatáskor a déli oldalon lévő bejáratnál találtak egy szenteltvíztartót. A szakemberek szerint ez az Árpád-korból származó keresztelőmedence, amelyet a Mátyás-korban beépítettek.

– A kérdés, hogy itt volt-e az az Árpád-kori hajlék, ahonnan a keresztelőmedence származik, vagy valahol máshol. Emellett szeretnénk még kideríteni, hogy a déli oldalon milyen épületrész csatlakozott a templomhoz. Ha sikerül választ találni, akkor már pontos képet tudunk adni a templom felépítéséről, történetéről – mondja Szabóné Lantos Andrea.

Visszavágyó gyülekezet

– A dunapataji gyülekezet büszke a templomára, és szeretné, ha a feltárt elemek láthatóak maradnának – mondja Nagy Dávid. A lelkész hozzáteszi, hogy mindezt annak ellenére érzik így, hogy most már közel három éve nem tudnak összegyűlni az épületben. – Nagy szívfájdalma a közösségnek, hogy a rengeteg keresztelő, házasságkötés vagy épp a konfirmációk nem ebben a térben voltak az elmúlt években.

A közösség most a mintegy száz méterre található gyülekezeti házban él. – Ez jelentősen leszűkült életteret jelent, főleg a pandémia idején: a száz-százhúsz férőhely ellenére legfeljebb ötvenen lehetünk jelen – magyarázza Nagy Dávid. Igaz, már kevesebben vannak, mint százötven-kétszáz éve.

– Dunapataj egykor mezővárosi ranggal bírt, hatezren laktak itt, akiknek a kétharmada református volt. Most háromezer-négyszáz lakosa van, és legfeljebb négyszázan vannak, akik a mi választói névjegyzékünkben is szerepelnek – mondja a 2014 óta helyben szolgáló lelkipásztor.

Új próbatételek

A feltárt építészeti emlékek láthatóvá tétele több szempontból is megnehezíti a templomfelújítást. – Az elemek között van középkori gótikus, barokk és más építészeti stílus is, mégis egységes épületet kellene kapnunk a felújítás végére. És mivel a gótikus elemek egy része a karzatról látható, ezért utóbbit is meg kell erősítenünk – ennek díja viszont nem került bele a négyszáztízmillió forintos költségvetésbe – mondja a lelkész, aki ezt azzal magyarázza, hogy az eredeti cél a földszint rendbetétele volt.

Elmondása szerint a karzat több funkciót is betölthetne majd, például lehet belőle kiállítótér is, amelyet megnyitnának a turisták előtt. Szintén látogathatóvá tennék a Mária Terézia korában épült templomtornyot, amely annak idején tűztoronyként is szolgált: ez volt Dunapataj legmagasabb pontja.