Ön többgenerációs lelkészcsalád tagja. Mindig is lelkipásztor akart lenni?

Családunkban belenevelődtem a református gyülekezeti életbe. Édesapám és nagyapám hivatásának folytatása lehetőségként mindig is jelen volt az életemben. Érzékeny lelkületű gyermek voltam, szívesen olvastam a lelket megérintő irodalmat. Fogékony voltam a reál irányultságú tantárgyakra is, a református gimnáziumban, ahová jártam, inkább e felé vettem az irányt, aztán a negyedik évben mégis a teológia mellett döntöttem. A tudatos döntéshez lelki megérintettség is párosult.

Feleségével – aki szintén lelkész – huszonegy éve szolgálnak Kabán. Hogyan jellemezné az ottani református közösséget?

A gyülekezet nagy szeretettel fogadott minket, és ez a szeretet máig megmaradt. Bár létszámában csökkent, egyéni odaszánásában növekedett a gyülekezet.

Azokra, akik itt vannak, mindenben lehet számítani. Mindig vannak új betagolódőók, és vannak felnőtt konfirmandusaink is, akik által tovább él a gyülekezet. Azt vallom, Isten népéhez tartozni nem kényszer, hanem kiváltság.

Lelkipásztorként meg tudott valósítani olyan kitűzött célt, amelyért különösen hálás?

Mintegy tíz esztendővel ezelőtt sikerült létrehozni gyülekezetünk területén is a Református Házi Segítségnyújtó Szolgálatot. Megnyugvással tölt el, hogy idősödő gyülekezeti tagjaink és családjaik számíthatnak a segítségünkre. Két évvel ezelőtt – pályázati segítséggel – sikerült elvégezni a templomhajó külső felújítását. Reménykedünk abban, hogy egy ígért támogatás által hamarosan a torony is megújulhat.

Ön szerint mitől jó egy prédikáció, hogyan tudja a gyülekezet vezetője leghatásosabban megszólítani a híveket?

Szerintem a mai, információban gazdag világban a jó prédikáció legfőbb ismérve inkább az, hogy milyen nem lehet: unalmas. Ezen túl persze legyen személyes, a gyülekezethez illő és időszerű, emberi hangon megszólaló, a Szentlélektől áthatott. Ez utóbbit nem lehet kikényszeríteni, de lehet érte könyörögni. A Lélek az, aki megelevenít, élővé teszi a holt betűt, személyessé az igehirdetést. A prédikáció sokkal inkább művészet, mintsem retorikai teljesítmény. A Lélek teheti a prédikációt is katartikussá, lélektől lélekig hatóvá, akárcsak a művészeti alkotásokat.

Jut ideje a kikapcsolódásra? Mivel foglalkozik legszívesebben, amikor épp nem szolgál?

Tagja vagyok a Kabai Nyári Színháznak, amely minden esztendőben egy-egy új, többnyire zenés darabot állít színre helyi szereplőkkel. Hálás vagyok, hogy az István, a király című rockopera címszerepét eljátszhattam, vagy például Valkay tanár úr szerepét a Légy jó mindhaláligban. A próbák és az előadások nagy közösségformáló erővel bírnak a településen. Kicsit gitározni is tudok. Az évek során összegyűlt dalokból énekes-zenés adventi koncertet is adtam már a saját gyülekezetemben és másutt is. Ha az időjárás megengedi, az egészségem megőrzése céljából két-három naponta tekerek egy nagy kört a kerékpárommal.