... és gazdagságáról lett legendás hírű Salamon király, no meg sok feleségéről és másodfeleségeiről is, akik a jólétét és bőségét is szimbolizálták, de végül a vesztébe sodorták. Addig volt sikeres, amíg az a vágy élt a szívében, amelyet Istentől kért uralkodása kezdetén: „Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között.” (1Kir 3,9) Nem bölcsességet kért közvetlenül, hanem olyan engedelmes szívet, amelyik Isten akarata és útmutatása szerint dönt és cselekszik.

Az engedelmesség szót a mai ember nem ismeri, nem is érti. Mi már önállóan, szabadon és függetlenül akarunk élni, nekünk a szabadság mindennél fontosabb. Nekünk ne parancsoljon senki ember, még Isten se! Ehhez a tiltakozáshoz, a szabadságvágyhoz azonban nem társul átgondoltság, ismeret és értelem, ezért vaktában, ösztönösen, érzelmeink és mások ötlete szerint alakulnak mozgalmak, válnak divatossá szokások, elkötelezett, személyes döntés és tudatosság nélkül. Tiltakozunk és idegenkedünk minden parancsnak hangzó felszólító mód ellen, és makacsul ellenállunk, ha ilyesmit érzünk. Ezzel az érzéssel kell(ett) megküzdeni a világjárvány hullámai között nekünk és a döntéshozóknak. Talán bizony még azt is kikérnénk magunknak, ha a tűzoltók kiparancsolnának minket egy égő házból. Nem engedelmeskedünk.

Salamon király nem teljhatalmat, gazdagságot kért, nem is ellenségei halálát, hanem saját szívének engedelmessé formálását. Neki is sok munkát kellett beletenni, hiszen a saját szívét mindenkinek magának kell alakítania. De isteni segítséget kért hozzá, talán figyelmeztetéseket és jeleket, hogy el ne térjen tőle.

Mindennél nagyobb kincs az az örökség, amelyet apjától, Dávid királytól kapott, aki halála előtt nemcsak az országot hagyta rá, hanem azt a bölcsességet is, amely őt is vezérelte: „Tartsd meg, amit elrendelt Istened, az Úr! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, törvényeit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel, és mindenütt, amerre fordulsz.” (1Kir 2,3) A szülők nagy felelőssége, hogy csak sarokházat, autót, telket akarnak gyermekeikre hagyni, továbbörökíteni, vagy azokat a lelki és szellemi kincseket is, amelyeket élményekből, hitükből és tapasztalataikból gyűjtöttek. Mit láttunk szüleink életéből? Láttuk-e őket Istennek engedelmeskedni, imádkozni? Milyen példát hagyunk mi az utódainkra? Még a hibák és bűnök is alkalmasak lehetnek arra, hogy tudják, mit kell elkerülni.