Az Ige mellett
VII. 11. VASÁRNAP
(22) „…mint akinek hatalma van…” (Mk 1,21–28)
Jézus hatalma az Isten hatalma, ezért ez a hatalom nem gőgös és megnyomorító, hanem megszabadító. Jézus hatalommal tanít (21–22). Szava Isten igéje, megváltó cselekvése. Ahol Isten Igéje szól, a Szentlélek által, ott Isten szabadító hatalma érvényesül. Rudolf Bohren prédikációról szóló könyvének egyik legfontosabb tanítása ez. Isten Jézus Krisztusban közölt szabadító hatalma az, amire igazán szükségünk van. Jézus nem úgy tanít, mint az írástudók, akik rendszert, tant, törvényt hirdetnek, amely ugyancsak emberi hatalom és látásmód alá préseli a másikat (22). Jézus hatalommal cselekszik (22–26), mert meggyógyítja a megszállottságot, a megkötözöttséget, a tisztátalanságot. Ez a megszállottság lelki és testi betegségekben mutatkozik meg, jelen van a hétköznapjainkban, a megszállott gondolkodásunkban, életmódunkban. Abban mutatkozik meg leginkább, hogy a saját erőnkből képtelenek vagyunk tisztulni, változni, gyógyulni. Az ember tartósan sem testileg, sem lelkileg nem tudja magát megszabadítani, de elutasítja a szentséget, az Isten szentségét, gyógyító hatalmát, ahogy a megszállott ember elutasította az Urat (24). Jézus azonban hatalommal szól, parancsol: kiválasztó kegyelmének megszabadító hatalma legyőzi az emberi ellenállást, és minden, emberi életet megnyomorító, idegen és ártó hatalomnak távoznia kell (25–27).
1Kir 3
72. zsoltár
VII. 12. HÉTFŐ
(31) „…megfogta a kezét, és talpra állította…” (Mk 1,29–31)
Ez a jelenet egyértelműen hirdeti, hogy Simont nem tépte ki a család kötelékéből életének az a fordulata, hogy elkezdte követni Jézust, sőt, családjának tagjait ettől kezdve még jobban megbecsülte, beteg anyósát is gondozta, családjához is elvitte Jézust. A Jézus Krisztusba vetett hit nemhogy nem tép ki a családból, hanem elkötelez azok mellett, akiket az Úr leginkább ránk bízott, és elhív minket a közöttük végzendő szolgáló szeretetre és bizonyságtételre. Bizony, egyszerűbb hitetlennek bélyegezve őket kiszakadni a családból, hiszen a bizonyságtétel a családban a legnehezebb. Itt egy ponton a hiteles, krisztusi szolgálat a bizonyságtétel (29). Ezt látjuk ebben a történetben is. Amikor Jézus Krisztus megjelenik egy családnál, és ott van beteg, először nem a prédikáció következik, hanem a szenvedést enyhítő, gyógyító, szerető szolgálat. Jézus is ezt tette Péter házában: azonnal észrevette a beteget, és gyógyító hatalmával talpra állította őt. Most nem hangzik el tanítás, csak gyógyítás. A gyógyítás tanítás Isten hatalmáról, megszabadító szeretetéről, amely Jézus Krisztusban eljött. Ezt azonban biztosan követhette a tanítás is: Isten igéje akkor is Isten gyógyító cselekvése, ha Isten akaratából e világban számunkra már nem adatik gyógyulás. Istennek ma is van hatalma gyógyítani. Akinek örök életbe vetett bizonyossága van, az már meggyógyult, bármi történik is vele (30).
1Kir 4
45. zsoltár
VII. 13. KEDD
(37) , Mindenki téged keres." (Mk 1,32-39)
Jézus mindig segítő szeretettel viszonyult a betegekhez. E szeretete azonban, isteni hatalma által, gyógyulást adott a betegségeknek. A betegségről azt írja az evangélium: aki beteg, sínylődik (34). Az emberi élet legnagyobb baja, hogy az élő Isten életet ajándékozó hatalma helyett idegen hatalmak vetik fogságba az embert. Márk ezért nevezi a betegek egy részét megszállottaknak (32). Az evangélium hangsúlyozza: minden betegség gyökere az örök, élő Isten uralmának hiánya az életünkben, ezért ezerféleképpen sínylődünk (32–34). Jézus azonban nem csodadoktor: gyógyításai jelek, sokkal többre mutatnak. Azért jött, hogy hirdesse az Isten igéjét, azt az evangéliumot, amely megváltó halálának keresztjén és a húsvéti üres sírnál lesz nyilvánvalóvá (38). A megváltás evangéliumát hirdesse és hozza el nekünk: mindenkinek, mindenhová (38–39). Ennél nagyobb csoda nincs. Ehhez képest az e világi gyógyulás csak időleges könyörület, kegyelmi idő, hogy tényleg elkezdjük keresni az Urat (37), mint életünknek egyetlen megoldását. Hiszen ebben a világban előbb-utóbb megbetegszünk, meghalunk, de Jézus Krisztusban örök életünk, üdvösségünk van, a számadás tekintetében irgalmat nyertünk. Ez az igazi gyógyulás. Keresse mindenki az Urat!
1Kir 5
266. dicséret
VII. 14. SZERDA
(40) , Ha akarod, megtisztíthatsz." (Mk 1,40—45)
A lepra halálos kínokkal járó betegség volt. Elkülönítve kellett végigszenvedni, miközben Jézus korában a leprást megbélyegezték, hogy Isten haragja van rajta. Három nyomorúság együtt: testi kínok, kirekesztettség, és ráadásul még Isten sem szeret… E mélységből kiáltott fel egy leprás. Megszólította Jézust, aki már olyan sok beteget meggyógyított. Micsoda üzenet: emberek közül akárkit nem közelíthetek meg nem szólíthatok meg. Jézushoz mindenkor odajárulhatok: „Ha akarod, megtisztíthatsz.” (40) E hitvallásban minden benne van. Az emberlét teljes tehetetlenségének és nyomorúságának beismerése, Jézus Krisztus isteni, megváltó, megtisztító hatalmának elismerése, az Úr kegyelmesen tökéletes akaratára hagyatkozó megnyugvás. Ha az ember ezt a hármat meglátja, belátja, megvallja az Úr előtt, az elég! Ha ezt a hitvallást kimondta a magányos, tisztátalan, beteges, halandó életünk, csodák történnek velünk. Ezeket most csak felsorolni tudom: – Jézus Krisztus megváltó szeretete megszán, megérint, meggyógyít bennünket.
1Kir 6
48. zsoltár
VII. 15. CSÜTÖRTÖK
(10) „…van hatalma bűnöket megbocsátani…” (Mk 2,1–12)
Jézus sok beteget meggyógyított, ezért mindenki őt kereste (1,32–37). Kapernaumban is azonnal elterjedt a híre, ezért tömegek vártak Jézusra, mert gyógyulni akartak betegségeikből. Sok a beteg, aki azért tudja magáról, hogy beteg, mert a teste jelzett, és a test nagyon tud fájni (1–2). Jézus azonban először tanította őket, igehirdetésében másfajta betegségre mutatott rá, amit nem akarunk azonnal meglátni. Arra a betegségre, amely minden emberi nyomorúság forrása, és amelyet Jézus így nevez: a bűn. Minden betegségünknek, konfliktusunknak, halálunknak, kárba veszett életünknek oka a bűn: az Istentől elszakadt, az Istennel ellenségeskedő élet nyomorúsága. Jézus azért jött, hogy ezt az alapbetegségünket gyógyítsa meg, megbocsássa bűneinket és visszavezessen minket az Istenhez, aki minden életnek forrása (5). Még az ember Jézus elviselhető a ma embere számára, mint a szeretet példája, de az Isten Fiaként tanító és gyógyító, embert megváltó Jézus Krisztus alig (6–7). Pedig az igazi gyógyulás a bűnbocsánat, amikor az Istennel való közösségünk helyreáll, amikor bizonyossá válik számunkra, hogy örök életünk van Jézus Krisztusban.
1Kir 7,1–22
118. zsoltár
VII. 16. PÉNTEK
(19) „…böjtölhet-e a násznép…?” (Mk 2,18–22)
A lakodalom az öröm, az ünnep ideje, amikor semmiféle böjtnek nincs helye. Ezzel a képpel Jézus azt hirdeti meg, hogy itt van a végső, üdvösséges idő, hiszen őbenne Isten van jelen kegyelmével és jóságával. Ezért nincs szükség és lehetőség másra, csak az örömre (19). Isten jelenlétének örömideje értelmetlenné tesz minden vallásos teljesítményt, amellyel az ember hatni akar Istenre, hogy kegyelemre hangolja őt (18). Isten kegyelme, bocsánata nem válasz az ember vallásos buzgóságára, böjtölésére, hanem az ő szabad kegyelmi döntésének ajándéka. Tehát ebben az örömidőben böjtölni ugyanolyan képtelenség, mint egy lakodalomban. Márk azt tartotta, hogy Jézus tanítványai nem böjtöltek, és Jézus maga sem böjtölt (18; Mt 11,18). Ezért ha jönnek majd napok (20), amikor a húsvét utáni gyülekezet visszatér a böjthöz, az is ellentmond Jézus abszolút igényének. Hiszen a feltámadott Úr húsvét után is velünk van, Igéje által, mindenkor. Az az új, amit Jézus hozott, annyira összeegyeztethetetlen a korábbival, a régivel, mint a régi tömlő és az abba töltött új bor (21–22), a lakodalomban a böjt. Hol van belőlünk ez a valódi, jézusi, evangéliumi öröm?
1Kir 8,1–21
122. zsoltár
VII. 17. SZOMBAT
(19) ,...böjtölhet-e a násznép...?" (Mk 2,18—22)
A lakodalom az öröm, az ünnep ideje, amikor semmiféle böjtnek nincs helye. Ezzel a képpel Jézus azt hirdeti meg, hogy itt van a végső, üdvösséges idő, hiszen őbenne Isten van jelen kegyelmével és jóságával. Ezért nincs szükség és lehetőség másra, csak az örömre (19). Isten jelenlétének örömideje értelmetlenné tesz minden vallásos teljesítményt, amellyel az ember hatni akar Istenre, hogy kegyelemre hangolja őt (18). Isten kegyelme, bocsánata nem válasz az ember vallásos buzgóságára, böjtölésére, hanem az ő szabad kegyelmi döntésének ajándéka. Tehát ebben az örömidőben böjtölni ugyanolyan képtelenség, mint egy lakodalomban. Márk azt tartotta, hogy Jézus tanítványai nem böjtöltek, és Jézus maga sem böjtölt (18; Mt 11,18). Ezért ha jönnek majd napok (20), amikor a húsvét utáni gyülekezet visszatér a böjthöz, az is ellentmond Jézus abszolút igényének. Hiszen a feltámadott Úr húsvét után is velünk van, Igéje által, mindenkor. Az az új, amit Jézus hozott, annyira összeegyeztethetetlen a korábbival, a régivel, mint a régi tömlő és az abba töltött új bor (21–22), a lakodalomban a böjt. Hol van belőlünk ez a valódi, jézusi, evangéliumi öröm?
1Kir 8,1–21
122. zsoltár