Volt családi példa ön előtt a lelkészi pálya választásában?

Édesapám elődei római katolikus részről a leleszi premontrei rendház templomszolgái, valamint szakácsnői voltak. Erről boldog emlékű nagymamám sokat beszélt. A lelkészi hivatás felé Zuti Sándor életpéldája terelgetett. Ő gyülekezetünk szelíd és alázatos szolgája volt harmincnyolc éven keresztül. Lelki növekedésem paradox módon édesapám halálával bontakozott ki.

A nagy család mindent megtett, hogy lelkileg gazdagodjunk. A nyári Firesz-táborok, valamit a leleszi cserkészek között eltöltött időszak ráébresztett: földi édesatyám ugyan nincs többé, de a szerető mennyei Édesatya szüntelenül munkálkodik. Fokozatosan ismertem meg őt, aki életem ura és pásztora a mai napig.

Mindig is úgy tervezte, hogy a Felvidéken marad lelkipásztor?

A Felföld az otthonom, és nincs az a kecsegtető ajánlat, amelyért elhagynám.

Majdnem két éve szolgál Pozsonyban, előtte kilenc évig a rozsnyói gyülekezet lelkipásztora volt. Nehezebb helytállni kétnyelvű közösségben?

A kétnyelvű eklézsiában való szolgálat kétszeres áldás. E mennyei biztatást kaptam az Úrtól. Nem nehézségi fokozatokban mérem a szolgálatot, hanem ajándékokban. Szlovák ajkú hittestvéreim Kelet-Szlovákiából származnak, ahogyan mi is, a feleségemmel együtt. Természetesen nagy feladat, hogy anyanyelvem mellett az államnyelvet is irodalmi szinten műveljem, és így szolgáljam népemet és a körülöttünk élő népeket. Sokkal egyszerűbb is lehetne, de az Úr ide rendelt a feleségemmel. A koronázóvárosban szolgálni kiváltság, mert többlettel indulunk. A Pozsonyi Református Egyházközségnek, az itt élő hívők közösségének tagjai vagyunk. A nyelv nem lehet akadály Isten örök érvényű evangéliumának a hirdetésében, hanem a szeretet eszköze azok számára, akik vágynak a Jézus Krisztussal való találkozásra. Rozsnyón kompakt, többségében magyar ajkú városi közösség – a széles körű intézményrendszerével – várta az igeszolgálatot, Pozsonyban a diaszpórában élő, kétnyelvű reformátusságnak lelkigondozói szolgálatra, támogató jelenlétre van szüksége. Ennek egyik része a vasárnapi közösség az Úr templomában.

Van olyan bibliai ige, amely mottóként szolgálhat önnek?

A konfirmációs igém mindig mérvadó: „De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1)

Mi a hobbija, hogyan kapcsolódik ki?

A gyülekezettörténet. Amikor már mindenbe belefáradok, a régi magyar írás megnyugtat. Erőt meríteni megyek a gyülekezeti levéltárba. Egy-egy régi levél, útinapló, hitelesített jegyzőkönyv, szívembe markoló kézírás és azok tartalma mindig segítenek felülemelkedni azon, amiben éppen lelkileg leledzem. Keresem bennük az aktuális problémáimra a megoldást. Mert elődeink gerincessége, helytállása, kitartó imádsága és lejegyzett véleménye adalék az életről a ma küzdőknek. Az ő életpéldájuk segít szeretni még ellenségeimet is