„Üdv, mennyei ragyogás, / Ország koronája, lehulltál. / Földnek fényessége, kihunytál. / Hej, széttört a tükör, melybe tekinteni reméltünk. / Most, ellenséget legyőzve, országolsz Istennel / S diadalmaskodol az angyalokkal, / Ó, derék János!” – így búcsúzott a Thuróczi-krónika szerint – a korábban egyébként a huszitákat is üldöző – Kapisztrán János ferences szerzetes a pestisben elhunyt Hunyadi Jánostól. Néhány héttel korábban együtt védték a keresztyén Európát és Magyarországot Nándorfehérvárnál, ahol 1456. július 22-én magyar és keresztes csapataikkal legyőzték a török sereget.

Az elmúlt hetekben újranéztem azt a néhány évvel ezelőtt készült animációs filmet, amely a nándorfehérvári diadalról szól, és ma is aktuális üzeneteket hordoz. A film rendezőjét, Baltavári Tamást mára az egész ország megismerte, hiszen a tavaly decemberben bemutatott, a pozsonyi csatáról készült filmje is óriási visszhangot váltott ki. A Károli-egyetemen végzett történész lassan két évtizede megsüvegelendő célt tűzött ki: amint mondja, a fiatal generáció hazafias neveléséért dolgozik.

A Történelmi Animációs Egyesülettel olyan filmeket készítenek, amelyek világosan megmutatják nekünk eleink hőstetteit. Nem a tudományos közegnek alkotnak, hanem történeteket mondanak el, kitűnő dramaturgiával. A nándorfehérvári diadalról készült filmjük a legnagyobb videómegosztó portálon jelenleg több mint 1,3 milliós megtekintéssel szerepel. Az alkotás híre még Itáliába is eljutott: a Capestranóban rendezett emlékkiállításra a rendezőt is meghívták.

Miért ragad magával minket Hunyadiék diadala? – kérdeztem a minap az animációs film rendezőjétől. – Mert ebben a történetben a legtisztábban találkozhatunk a hősiességgel és az önfeláldozással – válaszolta. Hiszen Hunyadi erős vezetőként, akkor már tíz éve az ország kormányzójaként jó helyzetfelismeréssel tudta, hogy mi a feladata: megvédeni az ország déli kapuját.

Diadal, zászló, harangszó – csak néhány jelkép, amely eszünkbe juthat a nándorfehérvári események kapcsán. Mindezek olyan szimbólumok a történeti emlékezetben, amelyek ma is üzenetértékűek.

„Ismét nagy hangon hívták az Úr Jézus nevét, megfogták fegyverüket, felvették pajzsukat, és tőlük telhető bátorsággal támadtak az ellenségre” – írja az egyik csata előtti helyzetről a krónika, amely az isteni segítségnek nagy jelentőséget tulajdonít. Valóban elgondolkodtató a nándorfehérvári események menete, a diadalhoz vezető út. Olyan valószerűtlen történések sora követte egymást a több mint két hétig tartó ostrom idején, amelyek csak Isten kezének munkájával magyarázhatók.

A történet egyik legendája szerint egy hős vitéz a nándorfehérvári várfalról magával rántotta az Oszmán Birodalom zászlaját kitűzni szándékozó katonát. Ezzel az önfeláldozó tettével a hősiesség szimbólumává vált. Nem a saját életét óvta, hanem a hazája, közössége megvédése motiválta. A zászló fontos jelképe egy közösségnek, éppen ezért nekünk is tisztáznunk kell magunkban, hogy milyen zászló mögé sorakozunk fel.

A római pápa már júniusban könyörgő imádságra szólított fel, amikor az oszmán hadak közeledtek Nándorfehérvár, az Európa biztonságát garantáló központi fekvésű város felé. A győzelem híre augusztus elején jutott el Rómába, amikor az egyházi vezető már hálaadó imádságra kérte a híveket, harangzúgással. Habár a napi déli harangozás szokása később vált általánossá, a harangszó ma is hálaadásra és együttlétre szólít. Emlékeztet hagyományainkra, istentiszteletre hív, és elkísér minket a minden élők útján.

A nándorfehérvári diadal minden kornak megmutatja, hogy a keresztyén hitért és a hazáért bátran ki kell állni. Amint az apostolok is vállalták hitükért az áldozatot, a későbbi korokban is mindig szükség volt a hit megvédésére. Ahogyan ma is, amikor – a korábbi évszázadokhoz hasonlóan – sok helyről érik támadások a keresztyéneket. Van, ahol a keresztyének életére törnek, és van, ahol a hagyományokat és a Szentírás üzenetét értelmezik át.

Július 22., a nándorfehérvári diadal napja ma nemzeti emléknap. Ekkor a bátor hősökre gondolunk. Hunyadiék tudták: a keresztyénséget és a hazát meg kell védeni, a várfalon a megfelelő zászlónak kell lobogni, a megmaradásért pedig hálát kell adni.