„Mindennapi életünket, falun és városon, évszázadokon át a harangok szava igazgatta. Így hát megszámlálhatatlan szállal kapcsolódnak mindennapjainkhoz. Jelezték-jelzik az évek múlását, óév teltét, újév kezdetét. Templomba, lélekművelésre hívják az embereket mindenütt a keresztények által lakott területeken. Közel állnak mihozzánk, emberekhez: jót vagy éppen rosszat jelez kongásuk számunkra. Szólnak az újszülött keresztelőjekor, esküvők alkalmával. Jelezték egykor a jégesőt, a földingást, a haláltusát is, amikor a lélekharangok adták hírül, ha valaki a másik partra készült távozni” – írja az erdélyi harangokat bemutató Harangoskönyv előszavában Kisgyörgy Zoltán harangkutató.

BIBLIAI IDÉZET, CÍMER

– A református harangok öntészetileg ugyanolyanok, mint a katolikus vagy az evangélikus darabok, csak a díszítésük, feliratuk különbözteti meg őket más felekezetek harangjaitól – mondja Bajkó Ferenc harangkutató, aki már közel hatszáz tornyot mászott meg Magyarországon. – Gyakran vannak rajtuk igei feliratok, vagy egy-egy zsoltár, dicséret sorai. A leggyakoribb a „Tebenned bíztunk eleitől fogva” felirat – osztja meg tapasztalatát Bajkó Ferenc, aki azt is hozzáteszi, hogy a református harangokon más felekezeteknél gyakrabban jelenik meg a magyar címer díszítő elemként. Utóbbi kapcsán megjegyzi, hogy a rinyaújlaki református templom 1846-ban öntött harangja volt az első, amelyet magyar címerrel ékesítettek. – A másik jellegzetes református motívum a kehely, amelyet gyakran koszorúba foglalva ábrázolnak. Igaz, a kehely evangélikus darabokon is fel-feltűnik, de a reformátusokon sokkal gyakoribb.

A harang hangszer, amely jellemzően egy bizonyos hangon szólal meg. Ez leginkább a méretével áll összefüggésben: minél nagyobb a harang, annál mélyebben szól. Bajkó Ferenc szerint éppen ezért nem lehet azt kijelenteni, hogy a reformátusok mondjuk a Cisz vagy az A hangon megszólaló harangokat kedvelik, mint ahogy a többi felekezetet sem lehet a tornyaikból zengő hangok alapján kategorizálni.

– Általában az adott gyülekezet tehetősségétől függött, hogy mekkora méretű és így milyen hangú harangokat öntettek. Inkább az a jellemző, főleg az Alföldön, hogy nincs sok harang a toronyban. Sok református templomban máig csak legfeljebb kettő van – szemben a katolikus tornyokkal, ahol három-négy is lóg. Hiába lett volna pénz és lehetőség: az ottani gyülekezetek azt mondják, hogy elég nekik kettő, nem kell több. Mert puritánok, egyszerűek – véli Bajkó Ferenc.

ÁGYÚBÓL HARANG

A katolikus harangokat általában egy-egy szent tiszteletére szentelik fel, így sokszor az illető nevét kapják meg. A református harangokat mindig a Szentháromság Isten tiszteletére szentelik fel, ezért általában nem kapnak nevet, csak nagy-, közép- és kisharang néven hivatkoznak rájuk. Bizonyos esetekben azért előfordul, hogy egy eszméről vagy éppen az adományozóról neveznek el egy-egy darabot, néhányon pedig még az adományozó arcképét is kidomborítják.

Ezek mellett néhány harang az országban a Rákóczi nevet viseli. – I. Rákóczi György erdélyi fejedelem szokása volt, hogy a hadjárataiban szerzett ellenséges ágyúkból harangokat öntetett – magyarázza Bajkó Ferenc. – A fejedelem cselekedetének szimbolikus mondanivalója volt: a békére törekedett, hogy ne ágyúk készüljenek a fémből, hanem harangok.

A kutató elmondja, hogy Rákóczi-harang Sárospatakon, Kecskeméten, Püspökladányban, Kolozsvárott, Kassán meg Debrecenben van, ezek feltételezhetően mind az említett módon készültek. Hozzáteszi: már egyik sem az eredeti, mert megsérültek, megrepedtek, ezért újjáöntötték őket.

– A leghíresebb Rákóczi-harang kétségkívül a debreceni Nagytemplom nyugati tornyában található. 3800 kilogrammot nyom, a legnagyobb református harang az országban – mondja Bajkó Ferenc. Ez a darab sem az eredeti, amelyet 1636-ban öntöttek Gyulafehérvárott, az ugyanis az 1802. június 11-i nagy tűzvészben megrepedt. Habár próbálták megmenteni, nem sikerült, így 1873-ban Hilzer Ignác öntőmester újjáöntötte. Az új az eredeti pontos mása, csak nagyjából hatszáz kilóval könnyebb.

„A Rákóczi-harang érdekessége még, hogy elhunyt debreceni reformátusok halálának évfordulójára szokott szólni egymagában. A mélabús, komor hangzása miatt ez elterjedt és méltó emlékezési szokássá vált Debrecenben” – írja a magyarharangok.hu című honlapján a kutató. – A harangtörténeti kutatás mindig rejtvényfejtés. Sokszor olyan kulturális kérdésekkel és egybeesésekkel találkozik az ember, amelyeket nem egyszerű megérteni.

KORREKORDER

– A legrégebbi – 15. században készült – működőképes és használatban lévő református harang Veleméren található – mondja Bajkó Ferenc. Patay Pál Corpus campanarum antiquarum Hungariae című könyve szerint elképzelhető, hogy Velemér szintén középkori katolikus templomából került át az 1911-ben épült protestáns hajlékba, mivel „egy 1844-ben lemásolt feljegyzés szerint egy különösen hosszú formában lévő harangot levettek és amelynek feliratát a neki megküldött másolat alapján Rómer Flóris sem tudta megfejteni”. Ám Ozsváth Imre lelkipásztor másként ismeri a történetét.

A lelkész messziről indít, egész pontosan az első világháborút megelőző harangrekvirálások idejét idézi fel, amikor a magyarországi harangállomány ötvenöt-hatvan százaléka megsemmisült. – Nem ágyúöntésre használták fel őket, mint ahogy azt ma is sokan gondolják, hanem lőszert gyártottak a beolvasztásukból nyert fémből – tisztázza Ozsváth Imre.

– A veleméri reformátusok is beszolgáltatták a harangjukat. A gyülekezetünkbe járó, nemrég elhunyt Szabó Elek bácsi édesapja és annak komája vitte be lovaskocsin Szombathelyre, Vas vármegye székhelyére. Miközben várakoztak, szétnéztek a vármegyeháza udvarán, hogy nincs-e egy kisebb harang a nagy helyett, amelyet becsapnának a szekér derekába és a széna alatt meghúzódhatna. Elek bácsi szerint ez volt az a harang, amelyet a két férfi fel tudott emelni a szekérre, és el is tudták rejteni.

Így került Velemérre a harang, amelyet aztán elrejtettek, és a háború elmúltával kis átalakítás után felhelyeztek a toronyba. Azóta is ott szól és hívogat, hirdeti Isten dicsőségét.

Ozsváth Imre azt is elmondja, hogy a harangot a tavaly elhunyt Patay Pál régész, harangkutató is megvizsgálta évekkel ezelőtt. Szerinte a közel 90 kilogrammos öntvény az 1400-as, legkésőbb az 1500-as évek elején készülhetett. – Szakvéleménye alapján a mai Magyarország egyik legrégibb – ha nem a legrégebbi –, ma is működő harangja – mondja a lelkipásztor. Hozzáteszi, hogy Patay Pál szerint a harang középkori származását igazolja annak alakja – hosszabb a későbbi formáknál –, illetve a gótikus betűkkel írt felirat is, amely a felső részén fut körbe.

A lelkész ez utóbbit már több éve próbálja megfejteni, de eddig még nem járt sikerrel, így arra kéri a Reformátusok Lapja olvasóit, hogy segítsenek neki. A harangon az alábbi felirat olvasható: MY.X.VIT.ESBPO.N-QBKG’INH

Velemér a Kercaszomori Református Társegyházközséghez tartozik, akárcsak Gödörháza, Magyarszombatfa, Kerca és Szomoróc. Ozsváth Imre úgy véli, harangok terén kitüntetett helyzetben vannak, ugyanis mindegyik gyülekezetrészben műemlék harangláb áll. – Gödörházán 1790-ben épült harangláb, akárcsak Kercán, ám ez utóbbi 1826-ban leégett. Utána már inkább a templomot nagyobbították meg, tornyot építettek hozzá, és abba kerültek a harangok. A szomoróci harangláb 1877-ben épült, érdekessége, hogy egy tölgyfából faragták ki a „császárfát”, a harang tartóoszlopát, illetve hogy augusztus 1-én, vasárnap majd ennek a harangnak a hangja hívogat a Kossuth Rádióban.

A HAZATÉRŐ

Kisgyörgy Zoltán már több mint négy évtizede kutatja Erdély harangjait, a tornyokban szerzett tapasztalatait 2010-ben sajtó alá rendezte, így született meg a Harangoskönyv, amely végigvezeti az olvasót az erdélyi harangok történetén, amelyek közül több legalább olyan érdekes és csodával határos, mint a velemérié.

A történet, amelyet a már nyolcvanöt éves, de még mindig aktív, újságíróként is dolgozó Kisgyörgy Zoltán megoszt velünk, valójában nem is egy erdélyiről, hanem a Hajdú-Bihar megyei Nagykereki református templomában lévőről szól. – A román határ mellett fekvő Nagykerekiben is van egy 17. századi harang, amelyet 1662 körül Selim pasa bandája elrabolt és a Havasalföldre vitt. Itt 1917-ben egy román faluban fedezték fel, majd mint történelmi emlékű tárgyat Temesvárra szállították, ahol Lévay Mihály református lelkész átvette, és rávésette a következő szöveget: „Feltalálta és hazahozta Campolungból (Románia) 1917. augusztus havában Gemeinhardt Márton népfelkelő mérnök.” A kis harang – a kalandos távollétet is beleszámítva – háromszáznyolcvanhat éve szólítja imára a nagykereki reformátusokat.

ERDÉLYI KITEKINTŐ

A kutató könyvében számos érdekességről olvashatunk. A legrégebbi, ma is használatban lévő erdélyi református harang legalább egy évszázadot „ráver” a veleméri harangra. A Maros megyei Nyárádszentanna egyházközsége ma is használja azt a méhkas alakú harangját, amelyet a 13–14. századra datál a szakirodalom.

A velemérivel lehet egykorú a délkelet-erdélyi Bardóc harangja, amelyet, ki tudja, mióta, nem használnak. „A helybeli református egyház tulajdona és a lelkipásztori lakáson őrzik. Nincsen megrepedve, és hangja szépen csengő” – írja róla Kisgyörgy Zoltán. Kutatásai szerint a 18. század elején még biztosan kongattak vele, mert „ez volt az a régi harang, amely az 1710-es évek utáni időkben nem egy alkalommal „reggeltől estig szólt”, merthogy a pestisjárványban elhalt falubelieket – pihenő nélkül – reggeltől estig temette Hermányi Dienes Péter kálvinista prédikátor, erdővidéki esperes”.

Több olyan darabról is olvasni a Harangoskönyvben, amelyet elrejtettek az ellenség elől. A háromszéki szotyori református templom tornyában ma is használt harangot felirata szerint 1462-ben öntötték, a hagyomány szerint a tatárjárás idején az Olt vizébe süllyesztették, mert nagyon féltették, és csak évszázadokkal később került elő az iszapból.

Szintén a víz alól került elő elrejtése után egy évszázaddal a maksai reformátusok feltételezhetően Brassóban öntött kicsi harangja, amelyet a reformáció kezdetén fellángoló harcok közepette egy kútban helyeztek biztonságba. A maksaiak viszont megfeledkeztek a harang pontos helyéről, és több mint száz évig nem is találták meg, mígnem egy kúttakarítás közben végül rábukkantak. A harang felirata: SOLI DEO GLORIA 1537.