Milyen az élet a Mezőségen?

Pusztakamarás 141 lelkes missziói egyházközség, öt falu tartozik hozzá. Némelyik faluban már csak ketten-hárman vannak, így a szórványban főleg családlátogatásokból áll a szolgálat. Magyarlégenben például havonta találkozom a hívekkel. Nincs istentisztelet, hanem megtanultam harangozni, és megkeresem az egyháztagokat, mert idősek, nem tudnak templomba jönni.

Pusztakamarás hírét Sütő András és Kemény Zsigmond nevéhez kötik. Sütő ott született, Keményt oda temették el. Sütőre főleg emberként emlékeznek, sokkal kevésbé az íróra, közéleti személyiségre, szeretettel beszélnek róla, családjáról.

Három módon is aktívan részt vesz a lelkészértekezletek vezetésében.

Négy évvel ezelőtt választottak meg az országos lelkészértekezlet titkárának, most elnöknek. A Kolozsvári Egyházmegyében szintén elnök vagyok, az Erdélyi Egyházkerületben pedig a pénztárosi feladatokat látom el. A Romániai Országos Református Lelkészértekezleti Szövetség (RORLÉSZ) kétévente találkozik, az erdélyi egyházkerület évente, de leginkább az egyházmegyében tevékenykedünk. Igyekszünk értékként tekinteni a lelkipásztorokra, figyelni teljes életpályájukra a teológiai évektől a nyugdíjas korig.

Hogyan sikerül mindezt kézben tartani?

Habár sok munkával és feladattal jár, összeegyeztethetők a szolgálatok, a gyülekezeti munkám lehetővé teszi ezt. Minden alkalommal először megbíztak a feladattal, azután következett a megválasztás. Egyházmegyei szinten az előző elnök hirtelen lemondása után megkértek, vállaljam a feladatokat, a következő választáson rám bízták a tisztséget. Ugyanígy az egyházkerületben előbb csak megkért az előző pénztáros, hogy segítsek neki, a következő tisztújításkor megválasztottak. A RORLÉSZ-ben is ez történt: titkárként az elnöki feladatokat is be kellett töltenem, most pedig megválasztottak. Mindig a munkát kezdtem el hamarabb, megvolt a próbaidő.

Hogyan választotta a lelkipásztori hivatást?

Kolozsváron születtem, itt is nőttem fel, a református kollégiumban érettségiztem. Református nagymamám és baptista nagyapám nevelt, vasárnaponként felváltva mentünk a református templomba és a baptista imaházba. 1990-ben konfirmáltam, és meghatározó volt számomra az akkori ifismozgalom. Az iskolában még a pszichológia lett volna az elsődleges választásom, de végül egy év felkészülés után mégis a teológia maradt. A pszichológia felé így is kacsintgattam, mentálhigiénés és családterápiás képzést végeztem.

Milyen ige vezérli szolgálatában?

Élethelyzettől függően találtam meg Isten nekem szóló üzenetét. A válásom utáni időszakban kerestem, hogy elvált lelkészként mennyire van jogosultságom erre a szolgálatra, hogyan lehet továbbmenni. Ekkor talált meg a 2Kor 12,9: „Elég neked az én kegyelmem…” Ezt kiegészítette a Fil 4,13: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” És mindez később egy lelkigyakorlatos képzésen teljesedett ki: „Kezedben van sorsom…” (Zsolt 31,16) Lépcsőzetesen erősítettek meg ezek az igék.