... volt eredetileg ez a mondat: „Akinek van, annak adatik.” A magyar gondolkodásban is benne van ez a hasonlóan lehangoló tapasztalat, hogy mindig az nyer, az a szerencsés, akinek amúgy is van elég, a szegény embert pedig még az ág is húzza. Jézus is ezt a kegyetlen igazságot tanítaná? Ő így folytatja: „akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.” (Mk 4,25) Nincs tévedés, összesen ötször szerepel a szinoptikus evangéliumokban.

Máté és Lukács a talentumokról, illetve mínákról szóló példázat végén ezzel zárja a tanítást, és három másik alkalommal, így Márk evangéliumában is, önálló megállapításként szerepel. Nekünk sem meglepő kijelentés, hiszen ez az anyagi világ farkastörvénye. A gazdagnak mindig több jut, mivel neki hatalma van, hízelegnek és adnak neki, a szegény pedig gyakran rosszul jár. Kérdés, hogy Jézus is ezt az irgalmatlan valóságot erősíti-e? Lehetetlen.

A mondás megértéséhez a kulcs a szemléletünk és a hitünk. Hogyan nézünk a világra? Azt látjuk meg, ami van, vagy mindig az fáj, ami nincs? A van és a nincs mérlegén áll vagy bukik a békességünk. Aki arra néz, ami hiányzik, örökké boldogtalan. Aki pedig az ajándékokat látja, abban sokszorozódik az öröm. A mi szemünk növeli az öröm vagy keserűség mértékét.

A gazdag Isten ad, nem megfoszt. Nem ő vesz el, hanem az ember veszíti el a kincseket, mert kevesli és megveti azokat. Döbbenetes a tékozló fiú példázatában az otthon maradó kifakadása: „te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal.” (Lk 15,29) Lehetséges volna, hogy az atyai házban savanyú és szűkös az élet? Vagy az idősebb fiú csak irigyelte testvérétől a kalandjait, amihez neki nem volt bátorsága? „Mindenem a tiéd” – válaszolta az atya. (31) De ő kevesellte, amit otthon kapott. Az ő szemével és szívével is baj volt.

A baj az ember szemével és szemléletével van, mert nekünk semmi nem elég. Nem elég jó. Aki mindenben a rosszat látja, reménytelenül csalódott lesz. Ez a bűn következménye: elszakadtunk Istentől, ezért nem látjuk adományait. Aki azonban derűsen néz az életre, emberekre, eseményekre, körülményekre, annak gyarapodik szívében a derű. Aki úgy érzi, nincs semmije, az a lebecsült keveset is elveszíti.

„A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.” (Péld 15,15) Rajtunk múlik, mire nézünk. A kemény helyzetekkel Isten ad, néha provokál is, de adja hozzá önmagát, és azokkal is gazdagít és érlel. Hogyan fogadjuk? Kérjük Szentlelkét, hogy hangoljon minket annak meglátására, amink van.