Sárosi Dániel
Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Öt kérdés – öt válasz rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Sárosi Dániel orgonaművészt.
Kecskeméten, 1981-ben született Zenei tanulmányait a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a budapesti Zeneakadémia és a Freiburgi Zeneművészeti Főiskola orgona szakjain végezte. Jelenleg a Debreceni Zenede és a DRHE orgonatanára, a kollégiumi Kántus korrepetitora, a Debreceni Kistemplom orgonistája, valamint a budapesti Zeneakadémia doktorjelöltje.
Orgonaművész és tanár. Miért éppen ez a hangszer?
A zene kisgyermekkorom óta meghatározó jelentőségű számomra, hiszen református kántor óvónő és építészmérnök nagyszülők unokájaként, zeneművész–tanár szülők gyermekeként ez a mindennapok része volt. A mérnöki és a zenész véna keveredését abban látom, hogy az orgonában elsőként annak bonyolult mechanikai szerkezete fogott meg.

Istennek hála, volt bőven alkalmam tanulmányozni a hangszerek királynőjét, hiszen első iskolámban, a Kecskeméti Kodály-iskolában zongoratanárom, Révész László orgonaművész, látva érdeklődésemet, rendszeresen tartott nekem kisebb-nagyobb orgonabejárásokat, és ez az élmény indított el a hangszer megismerésének útján.
A hit, az oktatás és a zene hogyan kapcsolódik össze az életében?
Az általános iskola utolsó évében jelentkeztem hittanoktatásra: Szabó Gábor esperes úr tartotta. A vele folytatott beszélgetések lélekformáló erejének hatására döntöttem úgy, hogy konfirmációi fogadalmat teszek. A hitet és a zenét bennem az orgona kapcsolja össze. Úgy érzem, hivatásomul kaptam, hogy a hangszer szeretetét, a megszerzett tudást és tapasztalatot minél tökéletesebben adjam át. 2006-tól tanítok a volt középiskolámban és a hittudományi egyetemen. Rendkívüli megtiszteltetés számomra, hogy több debreceni és külföldi művészeti ösztöndíjjal is elismerték munkámat. Úgy gondolom, a legnagyobb szakmai siker mégis a tanítványok lelkesedése és kitartása, amellyel erre a rendkívül nehéz pályára készülnek, valamint koncerteken, országos és nemzetközi versenyeken való eredményes szerepléseik. Számomra a legfontosabb értékek között van a hit, az orgonamuzsika és a fiatalok élménygazdag oktatása. Úgy érzem, ez az Istentől kapott feladatom, amellyel szolgálni tudok.
Melyik a legkedvesebb koncertélménye?
A legnagyobb élményt a 2004-ben megrendezett XIV. lipcsei Bach-orgonaverseny nyújtotta. A döntőig sikerült eljutnom, s számos csodálatos orgonistát, zsűritagot és hangszert ismerhettem meg.
Hogyan telik egy napja a kistemplomi gyülekezetben?
Gyülekezetemben lelki otthonra találtam. Megtapasztalhattam azt, mit jelent szerető figyelemmel a másik felé fordulni, hogy az Ige és az egyházzene összhangja által épülhetek az istentiszteleteken. Rendkívül fontos ehhez az együtt gondolkodó, hasonló irányt képviselő vezetőcsapat. Lelkipásztorunk lelkesen vezeti a gyülekezetet, és támogatja a kulturális rendezvények szervezését. Az egyházzenei és koncertéletünk szervezésével és vezetésével két évvel ezelőtt bízott meg a gyülekezet presbitériuma, a kántori feladatokat pedig egy hónapja látom el. Orgonaművészi pályám során nagyon sok kitűnő hangszerrel találkoztam már Európa-szerte, de a kistemplomi orgona hangjához hasonlóval igen ritkán, ezért nagy öröm számomra, hogy ilyen hangszer újulhatott meg a gyülekezet és az orgonamuzsikát kedvelők számára.
Hogyan töltődik fel?
Szabadidőm ritkán adódik, de ha mégis, akkor szívesen töltöm azt a családommal és a barátaimmal. Ha kikapcsolódásra és lelki-szellemi töltődésre vágyom, a természet közelségét keresem.