Kevesen tudják, hogy Bukarestben két református templom is van, ahol vasárnaponként magyarul tartanak istentiszteletet. A mai Románia Kárpátokon túli területeire emigrált reformátusok története kétszáz évre nyúlik vissza, amikor a feljegyzések szerint Süleki Imre lelkész egyházközséget alapított. A román főváros a 20. század elején és a két világháború között gyűjtőponttá vált.

– Az 1920-as években volt olyan, amikor százötven keresztelő volt egy évben, minden vasárnapra jutott három – érzékelteti a református közösség egykori méreteit Zsold Béla, a Calvineum templom lelkipásztora. – A Bukarestben letelepedő magyarság három pillérre támaszkodott: az egyházakra, az iskolára és a magyar sajtóra, amelyet a rendszerváltás után már a magyar politikum váltott fel – magyarázza Vajda Ferenc presbiter a református gyülekezet szerepét az ortodox többségű román fővárosban. A református egyházközség irányításával a múlt században Leányotthon, Vasárnapi Iskolai Egyesület, Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Nőszövetség is működött.

Mára csak egy kis református közösség maradt Bukarestben, amelynek létszámát nehéz pontosan meghatározni. – Bukarestben az emberek nagyon el tudnak tűnni. Amikor idekerülnek a munka vagy az iskola miatt, és idegen számukra a kétmilliós nagyváros, akkor keresik a kapcsolatot az egyházzal, utána viszont eltűnnek – mutat rá Zsold Béla.

A város méretei miatt viszont a gyülekezet templomba járó tagjai közül sem ismeri mindenki egymást – egészíti ki Vajda Ferenc, aki azon kevés egyháztagok egyike, akik Bukarestben születtek. Sok helyi magyarnak ugyanakkor ma is a templom jelenti az egyetlen helyet, ahol anyanyelvén beszélhet: van, aki másfél órával hamarabb érkezik az istentiszteletre, hogy magyarul beszélgethessen a szintén korábban érkezőkkel. Az egyházközségben működik a Koós Ferenc-kör is, amely a helyi magyar értelmiségiek alkotóműhelye, emellett rendszeresen tartanak gyermek-istentiszteletet, és évente kétszer román nyelvű alkalmat is szerveznek, hogy a vegyes házasságban élők együtt is részt vehessenek az istentiszteleten.

A koronavírus-járvány a bukaresti gyülekezet életére is rányomta a bélyegét, a lelkész szerint az új orgona avatója rázta fel a közösséget. – Eddig egy használt, a ’80-as években beszerzett orgonán kísértük az énekeket, csak egy ügyes román kántorlánynak köszönthető, hogy a hibáival együtt meg tudtuk szólaltatni – avat be Zsold Béla, miért döntöttek úgy, hogy új hangszerre pályáznak. Az új orgona hangja böjtfő vasárnapján szólalt meg először a templomban.

A május végén tartott avatóünnepség helyi magyar ünneppé vált, amelybe az unitárius és a katolikus hívek is bekapcsolódtak. Az ünnepi istentiszteletet Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke tartotta, a hangszer hangzásvilágát Erich Türk orgonaművész mutatta be koncert formájában. Az ünnepet a Magyar Kulturális Intézetben rendezett kiállítás tette teljessé. A dél-romániai szórvány református egyházközségeinek kegytárgyaiból, fényképeiből álló tárlatot Vajda Ferenc presbiter állította össze.

Terveiket illetően Vajda Ferenc azt mondja, abban bíznak, megkapják a szükséges engedélyeket, és őszre emlékművet állíthatnak Luthernek és Kálvinnak Bukarest központjában, az egykori református templom helyén. A lelki dolgokat illetően pedig Zsold Béla szól:

– Az Úristen gondoskodik arról, hogy ha embereket küldött el Bukarestbe és lelkigondozásra van szükségük, akkor meg is fogják azt kapni.