A teljes magyar sajtóban találkozhattunk azzal a hírrel, hogy Balatonberényben elnémult a reggeli harangszó. Előbb egy órával később szólalt meg, de a harang szavát zajként értelmező, és ebből fakadóan elégedetlenkedő nyaralóknak ez is túl korán volt, így maradt a néma csend.

Ahogyan régen, úgy ma is roppant közösségi áldozathozatalba kerül egy harang létrejötte. Mi is őrizzük azokat az írásos dokumentumokat, amelyek a tizenkilencedik században készült harangjaink születésének körülményeiről tanúskodnak. Egy egész falu népének összefogásaként kerültek helyükre. Ennek köszönhetően templomunkban ma két harang is lakik. De lám, az elnémításuk, ahogy a nagy háborúban is, már jóval könnyebb. Ma már nem kell hozzá világégés, elég egy petíció is, ilyen indokokkal: hangos, zavaró, korán szól.

Korábbi szolgálati helyemen életünk része volt a szomszédos templom harangja. Hangja végigkísérte a napot, jelezte a reggeli, déli és esti időszakokat. Jelzett és emlékeztetett. Mintha csak azt jelezné, amíg szól, minden rendben van; tudjuk, honnan hová tart az életünk. Vasárnaponként pedig mintha ünnepélyesebb lett volna a hangja. Megszólító és hívogató. Azonban mi marad nekünk, ha a leromboljuk örökségünk és életünk ezeréves rendjét, hogy helyébe a liberális világkép önkényes és türelmetlen, mást nem tűrő, mást el nem viselő szállásadói legyünk?

Balatonberényben győzött a hangos kisebbség. A reggeli harangszó elnémult. Már semmi nem zavarhatja a nyaralók reggeli nyugalmát. Csak a kakasok és a hajnali vonat. Úgy hírlik, újabb petíciót fogalmaznak, kezdjenek ezekkel is valamit.

Eközben a manapság számos társadalmi konfliktus által feszített Franciaországból végre jó hírt is hallani. Ott a nyaralók a kakasokat állították pellengérre. Végül aztán a vidékre költözött városiak feljelentéseit nemcsak a falvak népe, de a törvényhozás is megelégelte, így döntése értelmében az év elejétől törvény védi a francia nemzeti jelképnek számító tarajosokat. Sőt, nemcsak őket, hanem általában véve azokat a zajokat, amelyek a vidéki élethez és természethez lényegileg hozzátartoznak. Melyek ezentúl az úgynevezett hangörökség részét képezik. Ez megegyezik azzal, amit az épületek esetében műemlékvédelemként ismerünk.

Nos, a balatonberényi példa azt jelzi, egy ilyen hangörökség-védelmi törvényre lassacskán nálunk is szükség lesz. Még mielőtt elfogynak a berényi kakasok, és a sokáig alvó turisták hangos kisebbsége a déli harangszót is száműzi a berényi templomtoronyból.