„Célunk az ifjúsági munka minden résztvevőjének felkutatása, felkészítése és felkarolása” – olvasható az Ifjúságépítők honlapján. Mi hívta életre ezt a szolgálatot?

Két éve indult a program. Azt láttuk az ifjúsági munkások között, hogy gyakran kiégnek, kilépnek a szolgálatból, a fiatalok pedig hamar lemorzsolódnak. Az egyházi intézményekből kijövő diákok jelentős része kiábrándul, és sosem térnek vissza a gyülekezetekbe. A konfirmáltak nagy része nem épül be a közösségbe. Magyarországon a református gyülekezetek hatvan százalékában nincs ifjúsági munka, ugyanakkor sok elhivatott önkéntes van, aki a fiatalok között szolgálna akár tanárként, szülőként vagy lelkészként. Azonban akik ezeket a szolgálatokat végzik, jelentős problémákkal küzdenek országszerte.

Milyen problémákra kell megoldást találni? Milyen visszajelzéseket kapnak a szorongó fiataloktól?

A fiatalok közösségi lemorzsolódásának egyik oka, hogy nehéz elismertséget szerezniük a gyülekezetekben, mert egyre nagyobb a szakadék a generációk között, és nem látják, hogy milyen lehetőségeik vannak a távolság szűkítésére. A fiataloknak nagyon is volna arra igénye, hogy ez a bekapcsolódás rájuk szabottabb legyen. A szorongó fiatalokkal foglalkozó ifivezetők is nehéz helyzetben vannak, hiszen nem tudnak önerőből változtatni az évszázados hagyományokon ott, ahol az indokolt lenne. Sokszor emiatt más közösségekhez vonzódnak a fiatalok. Vannak népszerűbb, úgymond fellángoló, jól működő ifjúsági mozgalmak, de a hagyományos gyülekezethez való kapcsolódás sok esetben nem történik meg. Ebben a küzdelemben égnek ki maguk az ifjúságot szolgálók is. Az alapítvány éppen ezért indította el azt a segítő folyamatot, amely egyrészt lelki, másrészt szakmai hátteret kíván nyújtani a fiatalokért munkálkodó hivatásosoknak és önkénteseknek.

Milyen segítség lehet ez?

Óravázlatokat készítünk, képzéseket szervezünk, segédanyagokat hozunk létre, és inspiráló cikkeket készítünk, amelyekből mindenki tanulhat. A lelki háttér lehet önképző csoport rendszeres találkozókkal, de szupervíziós folyamatokat is szervezünk, hogy az elakadásokkal meg tudjanak küzdeni a szolgálatot végzők. Elérhetőek vagyunk személyes mentorálásra, egyéni kísérésekre is.

Az alapítvány kidolgozott úgymond egy másik lábat is az ifjúság felkészítésére: évente megszervezzük az ifivezetők konferenciáját, amelyen az érdeklődőknek lehetőségük van egymástól is tanulni, vitázni, szakértőket megszólítani – itt szorongást okozó témák is terítékre kerülnek, mint megküzdés az erőpróbákkal, a kiégés, de akár a klímaszorongás is.

Hogyan tudnak aktuális válaszokat adni a kérdésekre?

Erre nem tudunk univerzális „szert” adni, hogy akkor ez majd megoldja a szorongást. Sokszor az egyéni kísérésben születnek meg a válaszok ezekre a kérdésekre. Az Istenbe vetett hit mélyülése és a lelki segítő kapcsolat esszenciális ahhoz, hogy mielőbb kilábaljon a fiatal ezekből az állapotokból. Az új ifik létrehozása fontos kulcs, hiszen sokan nem is tudják, hogy mit kaphatnak egy-egy ilyen közösségben, és hogy a kérdéseikre a válaszok sokszor Istennél vannak.

Ahhoz, hogy erre eljussanak a fiatalok, bátornak kell lennünk nyitni feléjük, meghallgatni őket, a fájó pontokat, a kétségeket, a rettegést. Célunk, hogy a Kárpát-medencében hétezer felkészült, hitben érett, elkötelezett ifivezető szolgáljon a gyülekezetekben.