– Az egyház nyitott ajtaja a Csillagpont, amelyen át a fiatalokat be lehet hívni a nagy közösségbe. Talán itt alacsonyabb a küszöb számukra, mint máshol, nem kell mindenféle beléptetési eljáráson átesni. Mondhatjuk, hogy ez is egy gyülekezet, az egyház egy darabja, egy közösség. Ha itt jól érzik magukat, otthoni közösségeikben is jobban fogják – mondta Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, aki július 27-én kedden délután megnyitotta a Kárpát-medencében élő református fiatalok legnagyobb fesztiválját Debrecenben.

A SOKSZÍNŰ DÍSZLET

Bátran hívhatjuk a Csillagpontot (CSP) fesztiválnak, hiszen a két nagy színpad mellett több tucat sátorban, teremben, csarnokban folytak koncertek, előadások és más események. A piacsoron street food várta azokat, akik az ebéd után még egyéb harapnivalót kívántak, kávézó és alkoholmentes koktélbár a frissítőre vágyókat. Akiknek kedve tartotta, egyedi csillagpontos terméket vásároltak a CSP-boltban, koreográfiát tanultak a találkozó témadalára, divatbemutatót néztek, csillámtetoválást ragasztottak magukra, hajat vágattak-fonattak vagy éppen önvezető autóval versenyeztek, fűben ültek, társasjátékoztak és sportbajnokságokon csaptak össze, vagy éppen a Kowalsky meg a Vega, az Irie Maffia, az Aurevoir. és a többi zenekar zenéire mozdultak meg estéről estére kitörő lelkesedéssel, a másfél éves bezártság minden fájdalmát elfeledve, felülírva, legyőzve.

Büszkék lehetünk arra, hogy a Csillagpont fesztivál, hiszen megmutatja, hogy színes, életigenlő díszletek között is lehet józanul és keresztyén szeretetben együtt lenni tizen-, huszon- és harmincévesen, tudva azt, hogy mindez csak háttérként szolgál egy különleges lelki úthoz.

CSILLAG(PONT)-ÖSVÉNY

Isten két és félezer ember kezét fogta meg ebben az évben a találkozó kezdetén, majd végigvezette őket egy, csak nekik elkészített lelki ösvényen. Aki belépett a tizedik Csillagpont kapuján, az lépésről lépésre egyre mélyebb rétegekbe jutva egyre többet tudott meg a szabadságról, a fesztivál fő témájáról.

Változó, hogy ki mikor lépte át a találkozó küszöbét, hiszen voltak olyanok, akik kétkezi munkájukkal maguk építették a kaput és a teret, amely lehetőséget teremtett a lelki elmélyülésre. Az ő kezüket is megfogta, az ő munkájukat is vezette valaki. A négy és fél napig tartó rendezvényre másfél éve készülő stábtagok már több nappal a találkozó kezdete előtt megérkeztek Debrecenbe: színpadot építettek, molinót feszítettek, előkészítették a regisztrációt, az étkezést és a szállásokat, frissítették a fesztivál applikációját, honlapját, ellenőrizték a programterveket, készítették egymást a kiscsoportvezetésre. Minden reggel és este elcsendesedtek, együtt imádkoztak, énekeltek, a találkozó nulladik napján pedig közös úrvacsorával fonták a lehető legszorosabbra kapcsolatukat egymással és Istennel.

A felkészülést követően, július 27-én Isten végül minden résztvevőt kézen fogott a tékozló fiú útkeresésének történetével. A Ruszka Sándor kézdivásárhelyi lelkipásztor által tartott nyitó istentisztelet volt a startkő, amelyet délelőttről délelőttre a főelőadások mérföldkövei követtek. Hogyan szabadulhatunk meg a valóság előli menekülésből, a rossz társadalmi vagy családi minták, esetleg a magunk által felállított vágyak béklyóiból, és hogyan érhetjük el, hogy a szabadság életformánkká váljon – az előadások arra ösztönözték a jelenlévőket, hogy – többek között – ezekre a kérdésekre hiteles válaszokat keressenek és találjanak.

„BELÉPETT A VALÓSÁGODBA”

A reggeli és esti áhítatok mellett kitüntetett helyet kapott a már említett három délelőtti főelőadás, amelyet ebben az évben Thoma László gazdagréti lelkipásztor tartott (vele készített interjúnkat lapunk kettővel ezelőtti számában olvashatták). Kis kék cetlikkel a kezében, a színpadot bejárva szabadon, tömören és röviden beszélt, a fűre helyezett párnákhoz szegezve fiatal hallgatóit.

– Ha lenne elég pénzem, időm, ha nem tettem vagy mondtam volna korábban ezt vagy azt, akkor bármi lehetne belőlem – gondoljuk sokszor, majd azt a következtetést vonjuk le: szabadságunk legnagyobb akadálya a valóság, amelyben élünk – fogalmazott Thoma László. Beszélt arról, hogy a valóság csatatér: harc folyik benne az erőforrásokért, a hatalomért, a pénzért. A harc elől pedig filterek mögé, saját magunk által alkotott világokba menekülünk, amely ideig-óráig talán eltakarja a bajt. – A valódi akadály nem a valóság, hanem a bűn, amely elválaszt Istentől, hiszen e nélkül nem élnénk állandó harcban – mutatott rá a lelkész, majd hozzátette: – Van egy jó hírem: Isten emberré lett, és belépett a valóságodba, békét és szabadságot hozott.

A lelkipásztor előadásról előadásra segített kideríteni, hogyan élheti meg bárki azt a felszabadultságot, amelyről Jézus beszél. Utolsó előadásán a győztesek szabadságát mutatta be: – A szabadság a mindennapjaink része, életformánk lehet, de ehhez napról napra segítségül kell hívnunk Isten Lelkét. Nem elég csupán egyszer: meg kell tanulnunk Isten jelenlétének gyakorlását.

AZ ÖSVÉNY TÖBBI KÖVE

Az énekléssel, különböző művészeti előadásokkal és bizonyságtétellel kísért igehirdetéseket követően ötven kiscsoportba szerveződtek a résztvevők: a legtöbb helyen beszélgetéssel, máshol versírással, mozgással vagy egyéb fajta alkotással dolgozták fel a hallottakat. Mindemellett a folyamatosan elérhető lelkigondozók és imaszolgálatot végzők, az éneklést és az esti elcsendesedést vezetők is apró alkotóelemei voltak a tizedik Csillagpont lelki ösvényének.

A fesztivál területén sorakozó sátrakban pedig előkerültek az egyházi élet különböző szolgálatai: a fiatalok a többi mellett betérhettek a cigánymisszió, a diakóniai munkát végzők, a drogmisszió sátraiba, keresztyén könyvek között válogathattak, vagy leülhettek beszélgetni a jövőjükről egy-egy keresztyén egyetemi kiállításon. Ha közösséget kerestek, az ifjúsági szervezetek standjainál is sorba állhattak, ha pedig időutazásra vágytak, a korábbi kilenc Csillagpontról készült fotókat, emlékeket, idézeteket böngészhették végig.

ISTENNEL A RÉTEN

Együtt gondolkodás, elcsendesedés, dicsőítés, öröm, zene, tánc: a felszabadultság e négy és fél napja a tékozló fiú hazatalálásának történetében és az úrvacsorában teljesedett be. Annak az üzenetnek a tudatosításában, hogy az átélteket tovább lehet vinni.

Szombaton délelőtt, a záró istentisztelet perceiben Debrecen környékén mindenütt esett az eső: a technikusok vezetője percről percre figyelte a radarképet, a vihart jelző piros sáv körbevette a várost. Azon a területen azonban, ahol a több száz fiatal ült, táncolt, feküdt a füvön a fesztiválon, nem esett. De talán még akkor sem tántorodott volna vissza senki, ha leszakadt volna az ég.

Megrendítő volt, ahogyan a Csillagpontozók tömege a réten kígyózó sorokba rendeződve, énekelve megy ahhoz az asztalhoz, amelynél a végső szabadságot szimbolizáló szent jegyeket és az áldást kapja, és egyben elindul a következő útra: hazamegy, továbbviszi, amit kapott. Reménység szerint pedig két év múlva ismét ott áll majd a küszöbnél, hogy belépjen a 2023-as Csillagpont ajtaján.