Még mindig aládúcolva áll a kántortanítói ház a taliándörögdi református templom szomszédságában, pedig arra számítottunk, hogy megújult épület fogad majd a 30. Művészetek Völgye fesztiválon. Már legutóbbi ottjártunkkor, 2019-ben sem volt használható a ház, és mivel építési területnek számított, az udvart is kordonnal zárták le a látogatók elől. Most sincs ez másként. Ugyanaz a raklapokból emelt barikád tartja távol a düledező építménytől a közönséget, amelyen még most, két évvel később is látható néhány darab Füle Tamás egykori fotókiállításának képeiből.

KÁVÉ AZÉRT AKAD

Pedig a kántortanítói ház nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Református Udvar a Művészetek Völgyének egyik autentikus helyszínévé váljon, amely a látogatók szerint a leginkább megőrizte azokat az értékeket, amelyeket a több évtizedes fesztivál a kezdetektől fogva fontosnak tart. – Bejönnek ide az emberek, kapnak, találnak, és magukkal visznek valamit, főleg a lelkükben – fogalmazott korábban az udvar egyik látogatója.

Az épület volt már festőműhely és kávéház is a korábbi években, a kávé és a vers pedig az évek alatt összefonódott a Református Udvar nevével – minket is egy jó feketével kínál meg Bölcsföldi András lelkipásztor érkezésünkkor.

– Áll és áll. Áll még, ami örömteli, mert két év alatt nem dőlt össze, viszont áll a felújítása is – foglalja össze a romos, jobb sorsra érdemes ház helyzetét a Károli Gáspár Református Egyetem spirituálisa.

Két éve még arról adhattunk tájékoztatást, hogy a taliándörögdi kántortanítói ház bekerült a Dunántúli Református Egyházkerület felújítási programjába, ám a körülmények kedvezőtlen összjátéka – többek között a koronavírus-járvány és egy váratlan haláleset – miatt végül nem kezdődtek el a munkálatok. Bölcsföldi András bízik abban, hogy egyszer majd újra birtokba vehetik a házat, de az idő a felújítás ellen dolgozik. – Ha kidől a fala, akkor valószínűleg az épület sem maradhat meg – vetíti előre a legrosszabb eshetőséget.

CSAK A TEMPLOM

A szűkített terület miatt – a 2019-es fesztiválhoz hasonlóan – idén nincs Református Udvar, a Művészetek Völgye programfüzetében is csak református templomként szerepel a helyszín. – Az alkalmi eseményeinknek idén a templom ad otthont, most éppen művészetterápiás alkotóműhely folyik a háromszáz éves falak között – mondja a lelkipásztor. A templom minden napon áhítatos percek helyszíne is, ahol mély beszélgetéseken és koncerteken is részt vehetnek a fesztiválozók, a rendezvény alatt pedig két zenés istentiszteletre is várja őket a gyülekezetet.

A tíz nap tematikája a Van itt hely nálam (2Móz 33,21) címet kapta, ehhez kapcsolódnak a teológusok által tartott déli áhítatos percek, erre rímel a templomban rendezett kiállítás és az a hét pad is, amelyeket Taliándörögd utcáin és terein helyeztek el a reformátusok.

RENDHAGYÓ KIÁLLÍTÁS

A templomba lépve meghökkentő látvány fogad. A mennyezetről tucatnyi emberalak csüng keresztre feszített pózban, de kereszt nem látszik, csak az emberek. Némelyik arca békés, mások kidülledt szemmel, vicsorogva néznek vissza ránk. Zellei Boglárka Latorlépés című kiállítása nem itt debütált, 2020-ban már kiállították a latrokat Budapesten.

– Ott láttuk tavaly februárban ezt a tárlatot, és akkor döntöttük el, hogy meghívjuk a Művészetek Völgyébe. Csak ugye kimaradt egy év – emlékezik vissza Bölcsföldi András. Zellei Boglárka fotóművész a kálváriadombokon lefotózott latrokat „levágta a keresztről” és megszabadította őket köteleiktől is, hogy aztán együtt egyfajta táncba kezdjenek. Ezek a latorlépések.

– A kiállítás egyrészt szembesülés a szenvedéssel, a Jézus jobb és bal oldalán megfeszített lator közötti különbséggel, és azzal, hogy milyen sokféleképpen ábrázolták már ezt a jelenetet. Szerintünk nagyon jó koncepció, mégis sokan furcsállják, és megkérdőjelezik, van-e helye ennek egy református templomban. Egy művészeti fesztiválon pont az a cél, hogy az emberek olyan evangéliumi témával találkozzanak, amely után gondolkodni kezdenek – fogalmaz a lelkipásztor.

UTCÁKON, TEREKEN

Szerencsére a református jelenlét idén sem áll meg a templomkert kapujánál. Taliándörögdön szétszórva hét tematikus padot állítottak fel a szervezők, amelyek szimbolikusak és interaktívak is egyben.

– Az ötlet, amelyet a teológusokkal együtt találtunk ki, már tavaly-tavalyelőtt is megvolt. Abból a kényszerhelyzetből indultunk ki, hogy tulajdonképpen nincs helyünk, nem tudunk ott lenni, ahol szoktunk, az udvarban. Ugyanakkor mégis van helyünk itt, Taliándörögd terein, utcáin. És habár nem vagyunk egy helyen, de így mindenhol vagyunk. A legfőbb dolog pedig, hogy Istennél mindig van helyünk. Ezekkel a padokkal azt szeretnénk kifejezni, hogy Isten mellé mindig oda lehet telepedni, lehet kérdezni – foglalja össze a szabadtéri installációk mögött álló gondolatokat Bölcsföldi András.

A lelkész szerint az egyik legnépszerűbb a Hajlék nélküliek padja, amely már az első este „önálló életre kelt”. – A népszerűségének egyik oka lehet az elhelyezkedése is, mert közvetlenül az út mellett van. Kezdettől fogva sokan használják, leülnek rá, olvasnak. Az első verzióban hálózsák és párna is volt a padon – az előbbi az első éjszaka eltűnt, viszont valaki otthagyott helyette egy borosüveget. Aztán odakerült valahonnan négy piros polifoam, amelyek vándorolnak: hol a pad alatt, hol rajta vagy épp mellette vannak – mondja a lelkész. A padnál elolvasható többek között Balogh-Horváth Mariann léleknyitogató gondolatsora az otthonról és erről a padról, illetve Lackfi János A hajlékkészítés zsoltára című verse.

A KIS HERCEG, JÓZSEF ATTILA ÉS FORREST GUMP

Különösen aktív még az evangélikus templom előtt felállított irodalmi pad, amelyet József Attila Istenem című verse nyomán Pipás padnak is hívnak. Itt tizenhárom ismert és kevésbé ismert vers két-két sora olvasható, amelyeket össze kell kapcsolni. Ha nem sikerülne, akkor OR-kód segítségével meg lehet keresni a költeményeket. – Kitettünk egy régi, mechanikus írógépet is, amelyen lehet egymásnak írni. Néha mi is kimegyünk és haikukat írunk másoknak - avat be Bölcsföldi András.

– A Szerelmesek padját a falu elején, egy kis szigeten, a kereszt mellett állítottuk fel, ahol korábban már a dörögdiek kialakították a maguk szerelmespadját. Van ott egy vaskerítés is, ahová szerelemlakatokat lehet kötni. Itt ikonikus szerelmes versekből olvashatók idézetek, illetve lehet írni sajátot is, vagy üzenni másoknak.

A Kis herceg és a róka padja a barátságról szól, és a mesén van a hangsúly. Amellett, hogy van itt egy kötet a névadó regényből, saját történetet is lehet írni a barátságról.

– Elkezdtünk írni egy mesét, amelyet a fesztiválozók folytathatnak. Ahogy néztem, naponta egy-két fejezettel gyarapszik a történet, a végére pedig reményeink szerint össze áll majd egy mese – fejezi ki várakozását Bölcsföldi András.

Ott van még a református templom szomszédságában felállított Forrest Gump-pad, ahol megidézik a film jellemző kellékeit, így a bonbonokat is – habár ezek nem csokiból, hanem kerámiából készültek, és egy-egy beszélgetésindító gondolatot rejtettek el bennük. Szintén a beszélgetésen van a hangsúly a Szólj be a papnak!-padon, ahol református lelkészekkel és teológusokkal lehet eszmét cserélni hitéleti kérdésekről vagy bármiről, ami épp a résztvevőket foglalkoztatja.

ÉLŐ VÍZ KÚTJA

Hogy mi lesz a következő évben a Református Udvarral, az nagyban függ attól, hogy milyen sors vár a kántortanítói házra, de más megoldáson is gondolkodnak. – Van jövő – bizakodik Bölcsföldi András. – Van négy református család, akik az elmúlt években vettek itt házat. Elképzelhető, hogy megosztják majd velünk a portájukat.

Szabó György építész és lelkipásztor-teológus felesége, Szabóné László Lilla az egyik az említett négy család közül. Ebben az évben a Művészetek Völgye programsorozatába is bekapcsolódtak a házuk előtt álló öreg kút köré épített installációval.

– Örökbe fogadtuk a kutat, amely valójában közkút, majd a baráti társasággal közösen felújítottuk és kútházat építettünk rá. Azért lett az „Élő víz kútja”, mert bár a vize nem iható, szerettük volna, ha forrássá válik az ide látogatók számára – mondja Szabó György. – Az első ötlet az volt, hogy készítsünk egy könyvszekrényt a kútházba, de szerettünk volna valamiféle pluszt is adni – veszi át a szót Szabóné László Lilla, aki több éve szervezőként is részt vesz a Református Udvar életében.

Így amellett, hogy a könyvszekrényben olyan műveket helyeztek el, amelyek kapcsolódnak a kutakhoz és a szomjúsághoz, kérdéseket is támasztanak az olvasókban. — Ez valójában az Isten iránti szomjúságunk. Amellett, hogy a felmerülő kérdéseket a látogatók megválaszolhatják, a válaszokat pedig beleírhatják a kihelyezett füzetekbe, megpróbáltunk mindegyikhez egy-egy bibliai Igét ajánlani. Így végül nem beszélő, hanem beszélgető kút lett ez, ahol egymás válaszait is el lehet olvasni.

A házaspár úgy tapasztalja, az árnyas fa alatt lévő kút és a mellette álló pad népszerű a fesztiválozók körében, a füzetek egyre csak telnek. – Örülünk, hogy sikerült megszólítanunk a falut. Amíg itt vagyunk, a Völgyön kívül is szeretnénk működtetni a kutat. Gondolkodunk rajta, hogyan lehetne közkincs akkor is, amikor nem vagyunk éppen Taliándörögdön.

A HARMINCADIK

Tavaly a pandémia miatt a többi nyári fesztiválhoz hasonlóan a Művészetek Völgye is elmaradt, így az augusztus elsején véget ért rendezvény lett a harmincadik. – A tavalyi műsorfüzetet gyakorlatilag a nyomdából kellett visszahívni – mondja Oszkó-Jakab Natália.

– Már meg volt szervezve a kétezer – napi kétszáz – program, ötezer szerződést kötöttünk, amelyek a járvány miatt mind ellehetetlenültek. Viszont idén még több kreatív ötlettel jelentkeztünk, így még fantasztikusabb és katartikusabb lett a 30., jubileumi Művészetek Völgye fesztivál – értékeli az utóbbi tíz napot a Völgy főszervezője, aki úgy látja, hogy kicsit talán már túl sok is volt ez a programmennyiség. Szerinte nemcsak a művészekben gyűlt fel rengeteg kreatív energia az elmúlt időszakban, hanem a látogatókban is nőtt az igény a fesztiválra, ugyanis az elmúlt évekhez viszonyítva tizenöt-húsz százalékkal többen látogattak el hozzájuk.

Oszkó-Jakab Natália örül, hogy mind a három nagyobb felekezet képviselteti magát a fesztiválon. – Szeretem, ahogyan hozzányúlnak egy-egy témához és nem erőszakolják rá a fesztiválozókra a mondanivalót, hanem elgondolkodtatóan, ráébresztően közlik azt. Épp miattuk jó terep évzárásra és évnyitásra egyaránt a Művészetek Völgye, ahol fújhatunk egyet, és újrakezdhetjük egy-egy gondolatunkat.