Néea szinte repült, úgy szaladt haza a mazsolával. Boldog volt, hogy elkészítheti az apja kedvenc ételét. De igazán az tette boldoggá, hogy búcsúzóul Bítia az apjához fordult:

– Apám, ugye eljöhet hozzánk Néea? Biztosan jól elbeszélgetnénk.

És Jairus, a zsinagóga főembere nem háborodott fel, nem mondta azt, hogy szó sem lehet róla, hogy egy siratóasszony lánya az ő leánykájával barátkozzon. Hanem kedvesen megsimogatta a lánya arcát, és így szólt:

– Ha ezt szeretnéd, legyen – majd Néeához fordult. – A házunk nyitva áll előtted.

Bítia köszönésképpen megölelte az apját, majd Néeához fordult:

– Gyere át már holnap! Jó? Ugye, eljössz?

Néea bólintott, bár nem volt biztos benne, hogy az apja mikor engedi el. De ettől függetlenül madarat lehetett volna fogatni vele az örömtől. Mert bizony nem sokan barátkoztak vele, hiszen a kortársai megvetették. Jairus lányával barátkozni pedig igazi kiváltságnak számított. Mert ugyan voltak jóval gazdagabbak és előkelőbbek is Kapernaumban, de a zsinagógai elöljáró a közösség fejének számított, csakúgy, mint a rabbi. Bítiát is kedvelte mindenki, mert nemcsak szép volt és kedves, hanem nagyon okos is. Kapenaumban persze voltak, aki furcsállották, ahogyan Jairus a lányával bánik:

– Úgy taníttatja azt a lányt, mintha fiú volna – morgolódtak sokan. – Írni-olvasni is megtanította! És olvassa az írásokat is! Egy lány! Ki hallott már ilyet!

De Néeának éppen ez tetszett a legjobban Bítiában. Mert ő mindennél jobban vágyott arra, hogy megismerje Isten Igéjét. Mert a lányokat nem tanították meg olvasni, így a Tórához sem jutottak hozzá. Akkoriban úgy gondolták, az asszonynak elég, ha betartja a vallási előírásokat. Isten Igéjével foglalkozni a férfiak kiváltsága volt. Így a lányokat csak arra tanították meg, hogyan kell a tisztasági szabályokat betartani. Hogy például nem lehet összekeverni a tejes- meg a húsosfazekat. Hogy a szőttesbe nem szabad egyszerre len- és gyapjúfonalat szőni. Meg azt is, hogyan kell megteríteni az asztalt a szédervacsorához, és hogy hányszor kell egy nap kezet mosni. És persze azt, hogy a rómaiak tisztátalanok, mint minden pogány és mindenki, aki halottal érintkezik.

Természetesen az imádságokat is megtanulta, és minden széderestén elbeszélték neki az egyiptomi szabadulás történetét. Hallott Illésről, Dávidról és arról is, hogy a próféták beszéltek egy Messiásról, aki majd elhozza a békesség idejét. Ez a békesség ideje különösen érdekelte Néeát, de a zsinagógában is külön ültek az asszonyok, és ő hiába hegyezte a fülét, az igeolvasásból és a magyarázatból sem sokat hallott. Pedig Néea szeretett volna még többet tudni a régi idők hőseiről, Ábrahámról, Józsefről vagy éppen Salamon királyról. De leginkább az érdekelte, hogy mikor jön el a Messiás, akiről olyan sokat beszéltek. Néea tudta jól, hogy az Írások részletesen beszélnek a Messiásról is. De ő nem tudta elolvasni az Írásokat. Bítia viszont igen.

„Lehet, hogy ő tud válaszolni a kérdéseimre is…” – mosolyodott el magában, és elhatározta, hogy amint lehet, felkeresi Jairus lányát, hogy összebarátkozzanak.