Miért vállalták, hogy a Campus Fesztiválon állják a beszólásokat a Szólj be a papnak! sátornál?

Kovács-Szécsi Dóra: Úgy tapasztalom, hogy Isten kaput nyitott ez által a szolgálat által azok felé, akikkel egyébként nagyon kevés lehetőségünk van kapcsolatba lépni. Hiszem, hogy ő munkálkodik ezekben a találkozásokban. Minden alkalommal tanulok a beszélgetésekből: új benyomásokat kapok arról, hogy azokban, akikkel a templomban nem találkozunk, milyen kérdések, hiedelmek, félelmek, remények vannak a hitünkkel kapcsolatban, milyen jó és rossz tapasztalataik voltak eddig a keresztyénséggel vagy éppen egy-egy keresztyén emberrel.

Kovács Gergő: Szeretek nem vallásos emberekkel beszélgetni, mert sokat tanulok tőlük a képmutatásmentes, egyenes beszédről.

Péter-Szarka László: Az előző Campusokon szolgáltam már a sátornál, és tetszett az odalátogatók érdeklődése, ezért vállaltam most is.

Értékelem, hogy tabuk nélkül tudunk beszélgetni, és hogy a lelkész vagy pap személyes véleményére is kíváncsiak.

Olyan volt a fesztiválrészvétel, amilyenre számítottak?

Kovács-Szécsi Dóra: Kevesebben látogattak el idén a Campusra, mint az előző években, természetesen ez a jelenlegi körülmények között előre látható volt.

A Szólj be a papnak! sátrában viszont nem érződött ennek a hatása, szinte folyamatosan telt ház volt.

Péter-Szarka László: Nagy volt a tömeg, sokan megfordultak a sátornál is, egy percet sem unatkoztunk. Most valahogy hosszabb és őszintébb beszélgetések kerekedtek.

Kovács Gergő: Más volt. Korábban is voltak mélyreható beszélgetések, de most mintha szinte mindegyik ilyen lett volna.

Milyen témák érdekelték a látogatókat?

Kovács Gergő: Az egyház állami támogatottságára és a homoszexualitásra vonatkozó kérdések merültek fel leggyakrabban. Ezek jól megmozgatták a beszélgető csapatokat.

Kovács-Szécsi Dóra: Számos érdekes kérdés volt. Ami leginkább nyomot hagyott bennem, az viszont egy téma: az istentiszteletekről beszélgettünk néhányan, többen is elmondták, miért tartózkodnak attól, hogy elmenjenek a templomba, illetve mi segítene nekik abban, hogy megtegyék ezt a lépést. Elgondolkodtatott, vajon hogyan tudnánk láthatóbbá, egyértelműbbé tenni, hogy a keresztyén közösségeink örömmel várják azokat is, akik még messze érzik magukat Istentől.

Benyomásom szerint ez nincs benne, sokan nem gondolják, hogy számukra lenne hely közöttünk. Értékes volt számomra ez a felismerés.

Mi volt a legjobb, a legrosszabb, a legizgalmasabb kérdés?

Péter-Szarka László: Rossz kérdés nem volt, a legizgalmasabb – amely nem lepett meg – idén a homoszexualitással volt kapcsolatos. A számomra legjobb kérdést pedig egy egyetemista lány tette fel: „Mit kell tennem, hogy megkeresztelkedhessek?”

Kovács-Szécsi Dóra: Számomra csak az a rossz kérdés, amikor nem kíváncsi a kérdező a válaszra. Ilyenkor át kell váltanom hallgató üzemmódba, vagy éppen magamnak kell a kérdező szerepébe belehelyezkedni, és így moderálni a beszélgetést. Ilyenkor is érdekes és tanulságos az együtt töltött idő, de nehéz elfogadni az egyoldalú kommunikációt.

Hogyan vélik, hatott az emberek hitéletére a pandémia?

Péter-Szarka László: Mindenképp. A kiszolgáltatottság érzése szükségszerűen biztonságkeresést eredményez bennünk. Aki ezt Istennél keresi, meg is találja, mert egyedül ő ad nekünk igazi biztonságot, testi és lelki gyógyulást. Sokan a pandémia alatt kezdték el őt keresni, miközben az értékrendjükben változás történt. A hitünk egyébként az élő Istennel való, folyamatosan alakuló kapcsolat, amelyre a legapróbb változások is nagy hatással lehetnek, hát még egy világjárvány és annak következményei.

Kovács-Szécsi Dóra: Akikkel én beszélgettem, azokon azt láttam, hogy ott és abban a helyzetben gondolni sem akarnak a Covidra és az egyedül, bezártságban töltött időre. Inkább élvezni akarták ezt a levegővételnyi nyarat, a zenét, a tömeget, azt, hogy van kivel együtt gondolkodni, beszélgetni egy sör mellett, és nem felidézni azt, hogy mi volt és mi vár ránk.

Kovács Gergő: Az emberek életének a teljességére hatott szerintem, így a hitéletükre is – ahogy az enyémre is. A kérdésre nem tudnék egységes választ adni, mert az én esetemben is sokrétű volt a hatása. Rombolt és épített, Isten kegyelméből lehet még ennek is értelme.

Úgy tűnt, sokan sokáig időztek a sátorban. Mi lehet ennek az oka?

Péter-Szarka László: Szerintem az a nyitottság, amelyet Krisztus ránk bízott, hogy ezzel szolgáljunk az egyháztól távoli emberek között.

Kovács Gergő: Szerintem az emberek jelentős része nyitott a spirituális kérdésekre. Volt, amikor elcsábultam az egyszerűbb kérdésekre, de újra és újra tisztáztam magamban: azért vagyok ott, hogy az emberek olyan kérdésekről beszélgethessenek velem, amilyenekről máskor talán nem szoktak. És amint ezt tudomásul vettem, a beszélgetések elmélyültek és hosszabbak lettek.

Kovács-Szécsi Dóra: Egymást vonzották be az emberek. Csatlakoztak egy asztaltársasághoz és ott ragadtak, mert érezték az érdeklődést, a nyitottságot, a könnyedséget. Azt, hogy komolyan vesszük őket, és szabadok arra, hogy beszélgessenek vagy éppen hallgassanak. Olyan is volt, aki odaült és főleg csak figyelt, mert neki éppen az esett jól.

El tudnának képzelni a Campus Fesztiválon egy keresztyén nagyszínpadot, amely négy napig dicsőítő zenékkel, egyházi programokkal hívogatná a fesztiválozókat és istentiszteletnek is helyet adhatna?

Kovács Gergő: Ilyen színpad helyett én a Szólj be a papnak! támogatottságát erősíteném mindegyik felekezet részéről, hogy az általuk képviselt vonal és tevékenységek erősödhessenek országszerte, fesztiválidőszakon innen és túl.

Különleges lehetőséget adnak vallásos és nem vallásos embereknek, lelkészeknek, papoknak és gyülekezeti tagoknak a találkozásra, beszélgetésre, gyarapodásra. Ritkán tapasztalok ehhez hasonló teret, szerintem ennek a határait kellene ökumenikus támogatottsággal bővíteni.

Péter-Szarka László: Úgy tudok elképzelni egy keresztyén nagyszínpadot a Campuson, hogy egy kisszínpaddal elindulva évről évre növi ki magát ez a zenei kezdeményezés, ahol helye van a bizonyságtételnek is. Például az Első Lépés református könnyű zenei együttesünket el tudom képzelni, akik mint Csillagpont Band a legutóbbi három Csillagponton – 2017-ben, 2019-ben és idén – is ezreket vezettek a közös éneklésben, Isten dicsőítésében a nagyszínpadról.