Ha egy szóval kellene jellemeznie a makádi gyülekezetet, mi lenne az, és miért?

Tradíció. Gyülekezetünk idén ünnepli önállóságának négyszázadik évfordulóját. Főként az idősebb generáció adja az alapját, de egyre több fiatal is bekapcsolódik a gyülekezeti életbe. Az évszázadok helyi egyházi hagyományait megélve, mégis modern és fiatalos gondolkodással igyekszünk megnyerni embertársainkat Krisztusnak.

Nem adhatjuk fel azt, amit örökül kaptunk, de meg kell találnunk a szolgálat módját, mert arra hívattunk el, hogy Isten nevére dicsőséget hozzunk.

Mi volt a legnagyobb nehézség, amelyet eddigi lelkipásztori szolgálatában tapasztalt?

Egy lelkipásztor életében az egyik legnehezebb azt átélni, ha a templomot – például a pandémia miatt – be kell zárni. Más utat kell találni arra, hogy az emberekhez eljusson az evangélium. Ez teljesen új területe volt a lelkészi szolgálatomnak. Amikor a megszokottól eltérővel találkozom, akkor még inkább kérem az Urat, hogy ő legyen az útmutatóm. A helyes döntésekhez mindig Isten vezetése kell. Nehéz ma megszólítani és Isten közelébe terelgetni az embereket, mert hatalmas erővel zúdítja ránk a világ a maga nézeteit. És mégis lehetséges szolgálni, mert „mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem” (Fil 4,13).

Ha ki kellene emelnie három, az ön számára meghatározó hitéleti pillanatot, melyek lennének azok?

Az első mindenképpen az, amikor Megváltómmá lett az Úr Jézus Krisztus. Ez határoz meg azóta is mindent az életemben. A második, amikor arra hívott el Isten, hogy legyek szószólója a világban, lelkipásztorként őrizzem és adjam át a rám bízott drága kincset. És a harmadik, amikor elkaptam a koronavírust, és negyvennyolc óra légszomj után Isten újra felemelt, és meggyógyultam. Valóságos csodaként éltem meg. Egész életemben eddig és ezután is egyedül Istené a dicsőség.

Változott a gyülekezet élete a járvány alatt?

Félelem költözött a szívekbe. A félelem pedig elerőtleníti a hitet. Ezekben a nehéz időkben azt helyezte a szívemre az Úr, hogy a reménység és gyógyulás üzenetével szolgáljak, ezért az Úr Jézus Krisztus gyógyítási történetei kerültek előtérbe. Annak megértése, hogy a mi Mennyei Atyánk úr mindezek felett is, kulcsfontosságú volt ebben az időszakban. Nehéz a visszatérés a templomba, hiszen tudjuk, hogy még nincs vége a járványnak. Egyelőre kevesebben vagyunk, mint korábban, de boldogok vagyunk, hogy újra átélhetjük a közösség áldásait.

Mit tanácsolna azoknak, akiknek ezekben a vészterhes időkben megrendült a hitük?

Az életünk megváltozott, de Isten nem, mert „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). Arra bátorítok mindenkit, hogy bízzák az életüket, a jövőjüket a kősziklára, az Úr Jézus Krisztusra. Őrá lehet építeni, mert ma valóságosan újjá kell építeni az életünket. Forduljanak az Úrhoz feltétlen bizalommal és hittel! „...a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete...” (Róm 5,5)