... ösztönös nevelési módszer volt sok családban, bár tapasztalható néhol még ma is. Ha valami rosszat tesz a gyermek, vagy elmulaszt valamit, beleverik az orrát, hogy jól megjegyezze. Szégyelld magad! – szólítják fel nyomatékosan, hogy elő ne forduljon többé. A megszégyenült áldozat ezt az emléket talán élete végéig hordozza, ha nem követi feloldozás, kibeszélés és jóvátételi lehetőség. Fájdalom, harag és szégyen marad benne. Ebből adódhat a személyiségében olyan torzulás, hogy nem tudja elfogadni önmagát, önbizalma és bizalma sérül, ezért bezárul, igyekszik minél kevesebbet megmutatni magából másoknak. Ha áthatja a szégyenkezés démoni érzése, az megmérgezi és bénítja a természetes őszinteséget, önátadást és önfeltárást Isten és emberek előtt. Saját maga nem tudja gyógyítani magát, s ha újabb megszégyenülés éri, jó esetben is önmagába forduló, magányos ember lesz, hacsak nem kap elegendő biztatást és dicséretet is. Belőle lesz az a narcisztikus zsarnok, aki türelmetlen és agresszív stílust használ, visszaadva sérelmeit a nála gyengébbnek; és akit egyedül a dicséret éltet és tart egyensúlyban.

A bibliai korokban a gyermekeknek (mint a nőknek és a rabszolgáknak) másodrangú szerepük volt. Nem voltak jogaik, a tanulás, a munkavállalás, a házasodás területein a szülők határozták meg a sorsukat. Jézus példázata a tékozló fiúról, akit az apa büntetés nélkül visszafogad a szeretetébe, botrányosan új és más tanítás, mint ami megszokott és elfogadott volt. Vadonatúj modellt és példát adott azzal is, hogy a kicsi gyermekeket az ölébe vette és megáldotta őket, a kisgyermeket pedig példaként állította a felnőttek elé: „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába… Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.” (Mt 18,1–7)

A megbotránkoztatás történhet úgy, hogy a magát nagynak képzelő erőszakos ember lekezeli, parancsaival és elvárásaival kényszeríti az akaratára vagy véleményére a neki kiszolgáltatott gyermeket. A megszégyenítés bevált eszköz lehet a háziállatok idomításánál, a kutya és a macska beszoktatásánál, de az emberi méltóságot rombolja. Jézus szeretettel fordult a mások által megvetettekhez, a gyermekekhez, a nőkhöz, a szolgákhoz, a kisemmizettekhez. Csak a képmutató farizeusokra és írástudókra, azaz az önelégült és öntelt kegyetlenekre kiáltott jajt. Büntetni lehet, megszégyeníteni nem szabad. (Folytatjuk)