Milyen az élet Csengersimán?

Sokrétű. Egyrészt azért, mert nemcsak a gyülekezetnek fontos a templomunk, de turistaként is sokan jönnek hozzánk, így szállóvendégeink is gyakran vannak az ifjúsági házunkban. A templom és a környéke csendes, nyugodt, ez fel szokott tűnni a hozzánk látogatóknak is, ugyanakkor a gyülekezeti élet egy ilyen kis településen is lehet mozgalmas. Tíz éve szolgálok itt. Igyekszünk minden generációnak lehetőséget nyújtani arra, hogy a legközvetlenebbül kapcsolódjanak a közösségünkhöz, így elég széles a palettánk: a sokakat vonzó és mozgalmas táboroktól a csendes hétvégéken, zenei alkalmakon át egészen a szűkebb közösségnek tartott önismereti körig, valamint bibliaórákig mindenféle programunk van. Ha pedig ennyi idő után olykor az az érzés fogna el, hogy szinte már mindent megéltünk együtt, akkor új feladatot kapunk. Előttünk áll az újabb nagy lehetőség a szolgálatra, hiszen a helyi általános iskolánk idén szeptembertől református tagiskolaként működik tovább. Ebben most sok erőnk és imádságunk összpontosul.

A csengersimai református templom igazán különleges: a Szamos egyik holtágának partján áll, karcsú kis huszártornya pedig jellegzetes külsőt kölcsönöz neki. Milyen ebben az épületben szolgálni?

Rendkívüli és megtisztelő. Talán még elfogult sem vagyok, ha azt mondom, hogy az egyik legszebb templomban szolgálhatok. Tökéletesek az arányai építészetileg és a gyülekezet számára is, így bensőséges, családias közeget adó szakrális tér lehet a lelki otthonunk. A kazettás mennyezetet szemlélve többet tanultam, mint eddig bárhol. Hat rám: mintha segítene rálátni a teljességre. Talán azért van ez így, mert nyitott és vizuális típus vagyok.

Mit szeret a legjobban a hivatásában?

Sokféle élmény és érzés jut eszembe, amelyek közül nehezen tudok választani, ezért leginkább a sokszínűségét emelném ki. Ha viszont többet is meg kell neveznem, akkor például különösen jó érzés látni, hogy a gyülekezetben meglévő kapcsolatok a hétköznapokban is többletet jelentenek.

Most eszembe jutott a tanévnyitó istentiszteleten a gyermekektől kórusban hangzó Miatyánk is, amelytől imádság közben a legkomolyabb felnőttnek is mosolyogni támad kedve. De legjobban talán azt szeretem, amikor a felszínességen túllépve feltárulnak a lélek mélységei, és egymás hite által épülünk. Ezért szeretem különösen a csoportokat és a hittanórákon kialakuló beszélgetéseket.

Mi ma a lelkipásztor legfőbb feladata?

Közösségbe vonni: Istennel és egymással. Ezáltal pedig abban tudunk leginkább segíteni, hogy a közösségeinkbe bekapcsolódók egészségesebb viszonyban legyenek Istennel és saját magukkal.

Melyik a legkedvesebb igéje?

Időszakosan más és más. Viszont az előző válaszhoz visszakapcsolódva végigkísér a szolgálatomban ez az Ige: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (Lk 10,27) Nem azért, mert Jézus ezt emelte ki, hanem amiért szerintem kiemelte: mert tükröződik benne az a hármasság, amely állandó kölcsönhatásban működik bennünk, és amely egész lelki egyensúlyunk alapja – Isten, egymás és önmagunk szeretete.