Ezékiel próféta kendőzetlenül, nyersen, mélyre tekintve és egyre intenzívebben beszél Izráel népének a történetéről, a történelmi úton elkövetett hűtlenségekről, engedetlenségekről, bűnökről, a teljes romlásról és a bekövetkező pusztulásról. A jeruzsálemi templom papságából származó próféta osztozik népe sorsában, népével együtt szenved. Népe megosztottságát, Izráel egységének évszázadokkal korábban bekövetkezett megbomlását, két országra szakadását nem akarja tudomásul venni. Az általa hirdetett új jövőben az üdvígéretek szerint a régi állapot helyre fog állni. Jeruzsálem ostroma és eleste személyes tragédiájával jár együtt, hiszen ugyanekkor meghal a felesége is (Ez 24).

Az egyre súlyosbodó helyzetben hosszú történelmi példabeszédekkel kíméletlenül szemlélteti a romlás útját. A két nőtestvér példája és példázata Isten népének tetteit, szövetségszegését más prófétákhoz hasonlóan a paráználkodáshoz, házasságtöréshez hasonlítja. „Volt két asszony, egy anya lányai.” (Ez 24,2) Mindketten paráznaságból éltek, amit egészen fiatalon, már Egyiptomban elkezdtek. Erkölcstelenségük tüntette ki őket, az „idősebbik neve Oholá volt, a húgáé Oholíbá” (Ez 24,4). Istenhez tartoztak, gyermekeket szültek. A próféta rögvest azonosítja is őket: „A nevük így értendő: Oholá Samária, Oholíbá pedig Jeruzsálem.” (Ez 24,4) A két országrész fővárosa az egész közösséget szimbolizálja. Mindketten egyenlőképpen vétkesek, egyik sem mentesül a bűnök alól, mindkettőre súlyos büntetés vár.

Ezékiel történelemszemlélete azért különleges, mert számára e nép egész története házasságtörés. Kain és Ábel, Ézsau és Jákób testvérkapcsolata szintén népeket jelképez. Gondoljunk a két testvér, a két tékozló fiú megkapó jézusi példázatára is (Lk 15,11–32): „Egy embernek volt két fia.” Jézus példázata szerint a zsidók és a pogányok egy Atya gyermekei, és mindketten tékozlók.