... bűntudat szégyenlőssé teheti a hívő embert. Szükséges tisztázni ezért, hogy valós bűnök terhelik, amelyekből nem akar vagy nem tud kikeveredni, amelyekre nem tud nemet mondani, vagy az, hogy még soha nem találkozott Isten bűnbocsátó kegyelmével. Talán mindig csak annyit hallott a prédikációkból, hogy bűnös, ezért halált és kárhozatot érdemel?

Érdemes volna igehirdetéseinket erre a mérlegre is rátenni: mennyit hangsúlyozzuk a bűnt, és mennyi benne a hathatós, hiteles evangélium? Aki hitében nem jutott el Jézus megváltó szeretetéig, vagy nem merte magára nézve elhinni és befogadni, az Gyökössy Endre találó kifejezésével bűnös bűntudatban szenved. Aki bűnvallásában betegesen gyalázza magát, szinte vájkál a szennyében, annak orvosra van szüksége. Gyógyítani kell!

Van lelki énekünk – több is –, amelynek nagyon szép a dallama, de a szövege csupa bűntudat és szégyenkezés: „Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz, / Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz. / Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: / Ó szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell… / (…) / Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már.” (457. dicséret) A bűnbánat és a bűnvallás folyamatára szükség van, elcsöndesedésünkben átérezzük mindezt, de ha nem halljuk meg a felszabadító bűnbocsánatot, megrekedünk a szégyenkezés szintjén, ami megbetegít. Az élethez, a változáshoz és a megújuláshoz erőre, valamint reménységre van szükségünk. A szégyen leroskaszt, fásulttá tesz, a bizalom és a reménység előre lendít. Isten bízik bennünk, Szentlelke újjáteremt és bátorít, hogy felemeljük a fejünket.

Az is előfordul, hogy valaki akkor szégyenkezik, amikor nem kellene, hiszen éppen ő képvisel magasabb értékrendet. Olyan társaságban, olyan emberek között él, akik primitíven gondolkodnak (ha egyáltalán), istentagadók, és előttük húzza össze magát, mert ő hisz. Pál apostol hitvallása legyen bátorítás: „…nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére…” (Róm 1,16) „Azok pironkodjanak, / Akik hitetlenül élnek” – énekeljük a 25. zsoltárral. Van olyan helyzet tehát, amikor nem szégyenkeznünk kell, hanem inkább büszkének lenni azokkal szemben, akik megvetik vagy gúnyolják a hívőket.

Jézus Krisztus nem azért jött, hogy megszégyenítsen, hanem hogy újjá, teljes emberré tegyen. A tanítványoknak azt mondja: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” (Mt 5,8); „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.” (Mt 5,14) E képek arra utalnak, hogy nem maradhatunk a szégyenlősség szintjén. Ragyognunk kell.