Az apostol nemcsak utal a test kívánságaira, hanem határozott intéssel figyelmeztet: a test kívánságai erősek, beteljesülni akarnak (16). Isten Lelke azonban erősebb, és elvégzi, ne azt tegyük, amit a testünk indulatai szerint tenni akarnánk (17). A Lélek segít erőtlenségünkön (Róm 8,26). Az apostol vétkeket sorol fel, amelyek nyomorúságot és halált okoznak, ha azok a kívánságból kitörve megvalósulnak. E bűnkatalógust töredelmes szívvel átolvasva (19–21) joggal rettenünk meg mindazon, amit a vétkek listája után olvasunk: „Akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát!” (21) Azt akkor örökölhetjük, ha Jézus Krisztuséi vagyunk! (24) Akik Jézus Krisztusban hisznek, akik az Úrban vannak, azokat senki sem szakíthatja ki az Isten országából, az Istennel való megváltó közösségből (Róm 8,38–39). Akik Jézus Krisztuséi, azokban Isten Lelke munkál, aki mennyei erővel segít, és győzelmet ad a test gyarlóságai felett (Róm 8,26). Ha a Lélek vezet minket (18), a test törekvéseit legyőzve a Lélek gyümölcseit teremjük (22–23). A test törekvése halál, a Lélek törekvése élet és béke (Róm 8,6).

Ez 19.

80. zsoltár

A mai reggel is hirdeti az Isten szeretetét: még van időnk, kaptunk egy újabb napot. Minden nap az Úr megtartó kegyelmének jele. Mire kaptuk ezt a napot? Arra, hogy jót tegyünk mindenkivel. A mindenki számunkra azokat jelenti, akik mellett élünk, akikkel dolgozunk. Ők a világ egy darabja, de számunkra a mindenkit testesítik meg. Az apostol is erre utal: „tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” (10) Jót tenni: adni abból a bőséges szeretetből másoknak, amely minket is új napra ébresztett fel. A jó az, ami az Isten akarata és kijelentett Igéje szerint jó, ami krisztusi mércével mérve jó. A jó adott: Isten – Jézus Krisztusban – megmutatta a jót. Nekünk ehhez kell igazodni, hogy életünk kiteljesedjen. Gondoljuk át, ma kivel kell ezt a jóságos szeretetet tettekben kimutatnunk! Imádkozzunk! Köszönjük, Urunk, a mai napot, a tőled kapott időt, megtartó szereteted jelét! Bocsáss meg, mert olyan természetesnek vesszük, hogy felébredtünk, hogy új esélyt kaptunk tőled! Add, hogy krisztusi mércével és szeretettel a jót cselekedjük! Áldott légy, hogy múló időnk az örökkévalóság tágasságában telik!

Ez 20,1–31.

262. dicséret

Ha az ember valóban a Jézus Krisztusba vetett hittel mondja ki valamire azt, hogy nem számít, az a hit látása és értékelése (15). Pálnak nagyon számít a Jézus Krisztus ügye. Ehhez képest nem számít neki bármi más. Ő csak az Úrral dicsekszik, és nem a testi eredményeivel (12–14). Az egész világot is a krisztusi reménységből nézi, mint új világot. Nem számít neki a régi, de számít az az új világ, amelyet az Úr feltámadása elhozott, és amelyet hitben járva nekünk is munkálnunk kell (14). Pál a krisztusi új világ reménységében, üdvösséges örömében él. Az apostol szentlelkesen, krisztusi látással mondja ki, hogy Isten előtt nem a testi értelemben való tetszés és dicsekvés számít (11). Nem az számít, hogy e világban mire jutottunk, munkában, karrierben, egyházban. Hiszen a Jézus Krisztusba vetett hit nélkül mindenünk porrá lesz… Csak az Úr számít! Az Úr által pedig minden fontossá lesz, ami őneki kedves. Csak az Úrban bízva lehet helyesen eldönteni: mi számít és mi nem (16). Senki nem okozhat fájdalmat annak az embernek, aki Krisztusban van, mert aki az ő bélyegét hordozza magán, azt az Úr védelme mindenkor körülveszi (17).

Ez 20,32–44.

28. zsoltár

Ez maga az evangélium! Készen van. Itt annyi küzdelem között is csak azt éljük át, hogy nincsenek készen a dolgaink, gyarlósággal terheltek az emberi kapcsolataink. Leborulásra indít minket az Isten kegyelme (6), amely maradéktalanul elkészítette számunkra az Isten országát. Attól a naptól fogva, hogy megismerhettük e kegyelmet, mindenkor megtelünk reménységgel (5). E reménységgel tesszük a dolgunkat, amíg csak tehetjük, az Úr mindenre elégséges erejét elkérve, és mindig a mi Urunkra tekintünk, aki Jézus Krisztusban megmutatta: nála, benne már készen vannak a dolgaink. Az Úr munkál, növekedést ad, elvégzi azt, amire mi nem vagyunk képesek. Mi csak hűséggel tegyük a dolgunkat, szolgáljunk az Úr dicsőségére (7) hitben, szeretetben, reménységben és állandó könyörgésben (3–5). Pál hálaadással kezdi a Kolosséba írt levelét (3). Mielőtt bármibe kezdünk, adjunk hálát, hogy Istennél már minden készen van! Az üdvösség teljessé gére tekintve éljük meg mindennapjainkat. Lássuk meg azt, amikor eljön az elengedés ideje, és ami itt félbemaradt, azt az örök élet bizonyosságának teljességével engedjük el.

Ez 21,1–22.

109. zsoltár

Más kép nincs a szobában, csak ez az egy grafika, ez az egy betű: „Ő”. Megragadott, igehirdetéssé lett ez az egy betű. Pál a Kolossé-levélben a sokféle módon spekuláló, mindent értelemmel, fogalmakkal rendszerbe zárni akaró gyülekezetnek csak ennyit mond: ő, Jézus Krisztus. Hagyjátok abba a spekulálást! Hagyjatok fel mindenféle spekulálással! Ő, az Úr Jézus Krisztus elég! Ő a láthatatlan Isten képe (15). Ő a teremtés kezdete és célja, előbb volt mindennél (16–17), a halottak közül az elsőszülött (18). Ő az, aki megváltott minket (13–14). Ő az egyház és mindenek feje, létének értelme, határa és határtalansága (18). Aki Jézus Krisztusra tekint, és mindent őrá tekintve értékel, hálát ad naponta ezért a megváltó szeretetért, örömmel ébred minden reggel (12). Aki rá tekint, minden napra megkapja az erőt az állhatatossághoz és az örömmel viselt hosszútűréshez (11). Aki őrá tekint, az az ő tetszésére él, minden nyomorúsága ellenére is, „szent méltóságban” (10). Aki rá tekint, az naponta könyörögve leborul előtte, azaz naponta ráhagyatkozik e megtartó kegyelemre, közbenjáró könyörgést mondva másokért is (9). Minden tekintetben ő legyen az első! (18)

Ez 21,23–37.

129. zsoltár

Pál azért szolgált, hogy teljesen feltárja mások számára Isten Igéjének titkát (25). E titok Jézus Krisztusban tárul fel (26), akiben az Isten megmutatta: az ő dicsősége embert megváltó szeretet (27), hogy minden ember eljusson a teljességre (28). Pál azok javára hirdette az Isten Igéjét, akik őt hallgatták. Aki Krisztus szolgája, az a másik ember üdvösséges javát munkálja (25), intve és tanítva is reménységre hangol, bátorít, erősít (26). Pál Jézus Krisztust hirdeti (28), úgy, hogy Krisztus bennünk van, Krisztus reménysége az eljövendő dicsőségnek (27). Pál Krisztust hirdette (28), evangéliumot, örömhírt hirdetett! Nem önmagát szolgálta, hanem Krisztus ügyét (25). Szolgálata a látható egyháznak szolgálata volt (24). Elhívás alapján cselekedett, megbízatása az Úrtól volt, ezért lehetett azon az Úr áldása (25). Pál szolgálata tele volt fáradtsággal és küzdelemmel (29). De mindezekhez megkapta az Úr erejét (29). Ez az erő hatalmasan működött benne (29). Az Úr csak annyi szolgálatot bíz ránk, benne annyi küzdelemnek és szenvedésnek tesz ki, amennyihez ő hatalmasan megadja minden napra az erőt is. Pál szolgálata örömmel végzett szolgálat volt, a legnagyobb küzdelmek és szenvedések között is. Áldott legyen az Úr ezért az örömért, amely minden napra megadatik nekünk, miközben minden küzdelmünk között az Urat szolgáljuk.

Ez 22.

503. ének

A hit: Jézus Krisztusban lenni, őbenne minden kincset, ismeretet, bölcsességet megtalálni, benne megtalálni életünk eredetét és célját, az Istent (2–3). A hit bizonyosságot ajándékoz (2). E bizonyosság nem magabiztosság, hanem az Úr megtartó kegyelmében való bizalom. A hit ismeret is, de a bizonyosságból fakadó ismeret: a Jézus Krisztus ismerete. Tehát a hitből fakadó ismeret nem teljes és pontos ismeret, amelynek minden eleme megkérdőjelezhetetlen, hanem a hit bizonyosság, a Jézus Krisztus ismerete. A Jézus Krisztus ismerete gazdag ismeret, mert örökre meggazdagít, elévülhetetlen javakkal (2). A hit sziklaszilárd (4). Mi gyengék és gyarlók vagyunk. Az igaz hit embere tudja: ő egymagában elesett, és segítségre szorul: félrevezethető, s maga is félrevezethet másokat. Az eltántoríthatatlan embernél nincs rettenetesebb. Egyedül Jézus Krisztus sziklaszilárd, csakis ő a kőszikla (Zsolt 118,22). A hit erőt ad a küzdelmeinkhez, mert valójában az Úr küzd értünk, de az Úr csak olyan küzdelembe állít bennünket, amely az ő ügyét szolgálja és krisztusian szolgálja azt. Ez a küzdelem nem harcos küzdelem, amely elmélyíti a bajt. A hit megbátorít, amikor úrrá lenne rajtunk a félelem (2). Add, Urunk, hogy a Jézus Krisztusba vetett, élő hitünkben gyökerezzünk meg, őbenne növekedjünk, bővelkedjünk, erősödjünk! (6–7)

Ez 23.

143. zsoltár