– Elhívása, elhivatottsága annyira egyértelmű volt, hogy sohasem firtattuk, miért ment a teológiára, egyszerűen nem merült fel a kérdés – mondja szabadkozva Osváth Zoltán, Osváth Viktor lelkipásztor, a legendás kecskeméti kórusvezető egyik fia, amikor annak igyekszünk utánajárni, hogyan indult el pályáján a huszadik századi református egyházzene hőskorának kulcsfigurája.

LELKÉSZ A VÉGEKEN

A tősgyökeres református családból származó Osváth Viktor édesapja latin–magyar szakos tanár, író, az Aszódi Evangélikus Gimnázium igazgatója, édesanyja zongoraművész, Chopin-specialista, nagy karrier várományosa volt, aki azonban fia születése után egy héttel meghalt.

Gyerekkorától kezdve hegedült, zongorázott és orgonált, lelkes, tehetséges kórus- és zenekartag volt középiskolájában, amikor a felvételire került a sor, mégis a teológiát választotta. 1939-ben kezdte el Budapesten tanulmányait, a háború előtt, 1944-ben szerzett oklevelet, majd Cecén, Vezsenyben és Budapesten is segédlelkészkedett, miközben 1948-ban kántortanítóként végzett Kecskeméten.

A néhány száz fős Vezsenyben 1952-ben lett önálló lelkész. Akkoriban nem számított egyedi esetnek, hogy tehetséges, esetleg nagy karriert befutott lelkipásztorok kerülnek a nélkülöző kisfalvakba. A szomszédos Tiszavárkonyon szolgált például a börtönt is megjárt Fekete Péter, akivel Osváth jó barátságot ápolt.