Soli Deo gloria – egyedül Istené a dicsőség! Ezt a szerzetesi hagyományokból eredeztethető, a reformáció által újra felfedezett és középpontba helyezett felkiáltást választották 100 éve diákszövetségük nevéül a somogykiliti csendeshétre elvonuló pesti teológus diákok. Az alapító okiratban foglaltak azokat a teológus hallgatókat kívánták egybefogni, akik azt vallották, nem lehet lelkipásztori szolgálatot végezni a Krisztussal való személyes kapcsolat nélkül. Ezért magukat mélyebb és teljesebb Krisztus-követésre kötelezték el, és arra, hogy ennek gyümölcsei a hétköznapi életben is jobban látszódjanak.

Az SDG eredetileg csak a teológusok belső lelkiségi mozgalma volt. A kevesek erkölcsi programja azonban évről évre, lépésről lépésre sokakat gyarapító és nemesítő, az egész társadalmat formálni kívánó kezdeményezéssé vált. Vezető aktivistái nyugati tapasztalatot szerzett, tanult és vezetésre termett fiatal teológusok, lelkészek voltak, akik a kor legmodernebb módszereit használták fel az üzenet terjesztésére, a közösségszervezésre, a társadalmi cselekvésre. Lapokat indítottak (Református Diákmozgalom, Új Magyarság, Magyar Út), könyveket adtak ki, konferenciákat szerveztek. Jelképük kezdetben a világló gyertya volt, és valóban a magyar történelem egyik legsötétebb időszakában, a trianoni országvesztés és a mélyülő politikai és társadalmi krízisek árnyékában világítottak az evangélium fényével.