... fájdalmas életérzés. A reménységünk meginog, néha össze is törik egy nagyon várt esemény miatt, ha az másként történik meg, vagy éppen elmarad. Minden találkozással kapcsolatban vannak elképzeléseink, elvárásaink, és ha nem teljesülnek maradéktalanul, akkor csalódottak leszünk. Emberektől és saját magunktól is elvárunk sok mindent, és ha nem valósul meg az elképzelésünk, nem sikerül megvalósítani, amit elterveztünk, kudarcot érzünk, elszomorít. Kisebb-nagyobb csalódást minden emberi kapcsolatunkban tapasztalunk. Már kicsi gyermekként tanulgatnunk kell, hogyan lehet elviselni, túlélni és felülemelkedni rajta. Attól kezdve, hogy kialakul az önálló akaratunk, felismerjük a vágyainkat és álmainkat és azok teljesülésében reménykedünk, azokért dolgozunk és küzdünk, gyakran csalódunk is. A csalódás érzése tehát kikerülhetetlenül hozzátartozik az élethez.

Kétféle oka, gyökere lehet a csalódásnak. Egyrészt a mi elvárásaink téves volta, a hamis önismeretünk vagy emberismeretünk. Jobbat és többet képzelünk és feltételezünk magunkról és másokról, a valóság pedig kiábrándító. Nem vagyok olyan tökéletes, mint azt hinni akartam magamról, és a másik ember sem olyan ideális, mint amilyennek mutatja magát. Másrészt éppen a kisgyermek példáján nyilvánvaló és igazolható, hogy amit pillanatnyi élvezetére, örömére kér és vár, annak megvalósulása gyakran nem volna helyes, sőt kifejezetten káros lenne az egészségére vagy a személyisége fejlődésére nézve.

A legizgalmasabb és legfontosabb kérdés: lehet Istenben is csalódni? Lehet. Jézus tanítványai sokan voltak addig, amíg látták a csodáit, ettek a megsokszorozódott kenyérből, és remélték, hogy megváltoznak az életkörülményeik. De egy ponton, az evangéliumok őszinte leírása szerint, csalódottan elmaradtak mellőle. „Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.” (Jn 6,66) Miért akkor? Mit vártak Jézustól? És mi mit várunk Jézus Krisztustól? Gyakran úgy tűnik, hogy csak kenyeret – nem is kicsi darabot, ha szimbolikusan értjük az életkörülményeinkre nézve –, gazdagságot, jólétet, biztonságot, hosszú és egészséges életet, szabadságot, felhőtlen emberi kapcsolatokat, egyszóval ideális, probléma- és konfliktusmentes állapotokat: édent itt, a földön.

Óhatatlanul csalódunk. Dolgoznunk kell azért, hogy értsük és elfogadjuk, Jézus mást és többet hozott. Azt, hogy megtanuljunk kijózanodni az illúzióinkból, megtanuljunk reálisan látni és megbocsátani a tévedéseinket. Jézus „kemény beszéde” nem kenyérmorzsákat, hanem önmagával az örök életet kínálja.