„Öröm lenne látni a másik arcát”

Előfizetek

Koronavírus-fertőzés – idestova egy éve a mindennapjaink része, kicsik és nagyok egyaránt kénytelenek vagyunk e kellemetlen, ijesztő és sajnos gyakorta halálos kimenetelű betegség köré szervezni a létezésünket. Megtanultunk alaposan kezet mosni, helyesen maszkot viselni – és felismerni a mosolyt mögötte. Rutinná vált, hogy kínosan ügyelünk a másfél-kétméteres távolságtartásra a buszon, a villamoson, a boltban, és kellemetlenül érint, ha kénytelenek vagyunk közelebb menni egy idegenhez. Zavartan ökölpacsizunk a korábban oly természetes kézfogás helyett, és csak szigorú óvintézkedések mellett – akkor is rettegve – merjük megölelni idős szeretteinket.

Nem folytatjuk a kényelmetlen felsorolást – valószínűleg minden olvasónk hozzátehetné a maga rossz tapasztalatait, sokan talán a mérhetetlen gyásszal kezdenék. Mindenki szeretné, ha az alattomos ragály véget érne, és e nehézség nélkül élhetnénk egyébként sem mindig könnyű, ám ajándékba kapott életünket. Sajnos azonban a betegségre jelenleg nincs gyorsan és mindenkire egyformán ható, megbízható gyógymód. Sőt, a tapasztalatok és a kutatások arra figyelmeztetnek, a gyógyultaknál is előfordulhatnak hosszú távú szövődmények, mi több, bizonyos idő elteltével sajnos újra megfertőződhetnek.

Az egyetlen biztos, tényleges védelem a vakcina, amelynek megjelenését hatalmas várakozás övezte. Amikor viszont világunk különböző szegleteiből érkezni kezdtek a biztató hírek, amelyek szerint több ország – köztük Oroszország, az Amerikai Egyesült Államok és Kína is – megtalálta a megoldást, hirtelen felbukkantak – vagy legalábbis hangosabbak lettek – a kétkedő, a vakcinák hatásosságát, biztonságosságát kétségbe vonó hangok.

A keletről érkező oltásokat sokan csípőből elutasítják, mondván, hogy azok pusztán politikai nyomás hatására, pénzszerzés okán születtek. De a nyugatról érkezőket sem kímélik: a közösségi média kommentszekciója csak úgy hemzseg a különböző összeesküvés-elméletektől. Mindezek a megnyilvánulások odáig vezettek, hogy – az egyébként kifejezetten oltáspárti – Magyarországon a felmérések szerint a közelmúltig az átlag lakosság körében rendkívül alacsony, alig húszszázalékos volt az oltási hajlandóság.

Velkey György Fotó: Kalocsai Richárd

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!