„A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek.” (1Thessz 4,9) Isten egyik legnagyszerűbb találmánya a földi életben a boldog házasság. Mégis, a bűn rontása talán ezen a ponton érzékelhető legjobban.

Ezért is feltűnő, amikor egy párról első pillantásra látjuk, hogy „ezek szeretik egymást”. Ilyen párosról írok most. A sikeres mérnök és a beteg gyermekekkel foglalkozó konduktor „egymásra találtak”. Házasságot kötöttek, de akkor még igazából fogalmuk sem volt Istenről. Barátaik révén jutottak el egy evangelizációs hétre, amely úgy megragadta szívüket, hogy együtt adták át életüket az Úrnak. Felnőttkonfirmáció és keresztség után vágy ébredt a szívükben, hogy házasságukra is kérjék Isten áldását. Nem azért, mert ez szokás. Nem másokat utánozva. Ösztönösen átélték, hogy ha Jézus belép egy ember vagy egy házaspár életébe, elkezdi rendezni az elmaradt dolgokat, illetve építi a jövőt.

Egyik nyáron részt vettek egy családos csendeshéten. Ott hallották először, hogy minden házasság gondozásra szorul. Életre szóló barátságokat kötöttek ezen a héten más párokkal, és bekapcsolódtak annak a gyülekezetnek az életébe. Negyedik gyermeküket várva elérkezett az ideje „adósságuk” törlesztésének. Isten különös alkalmat készített számukra a templomi házasságkötésre. Csendes, meghitt esküvőt szerettek volna. Polgári házasságkötésük tizenegy éve volt. Elérkezett újra a családos hét alkalma. Megbeszélték a lelkipásztorral, hogy a hét keretében a közelben lévő templomban szeretnék esküjüket elmondani, és Isten áldását kérni további útjukra.

Szolid elképzeléseikkel szemben hatalmas meglepetés fogadta őket, amikor a hét utolsó napján a templomhoz érkeztek. Lelki testvéreik – mintegy negyven házaspár – sorfalán keresztül vonulhattak be a gyönyörűen feldíszített, jól ismert térbe. A szertartás alatt a héten összeállt alkalmi kórus szolgált. Művész barátjuk gyönyörűen orgonált. Meghatódottan néztek körül. Látták az arcokat, és érezték azt a szeretetet, amely emberektől nem tanulható. Hallgatták az Úr üzenetét a fent idézett ige alapján. Egyszerre hallották és átélték. Megértették, a sok-sok apró részletet hogyan gyúrta össze Isten egy nagy egésszé. Az áldás után a patak partján száz pezsgőspohár koccant össze.

A baráti, testvéri párok különleges ajándékkal készültek: nászutat szerveztek számukra a hétvégére, egy közeli külföldi városba. Természetesen azt is megoldották, hogy a három gyermekük – a negyedik még az édesanyja hasában volt – ezen a hétvégén barátaik családjaiban szétosztva itthon maradt. Boldogan vallották átélt élményeik örömében: „Az Úr iskolájában tartalmas, kiemelkedő munka folyik, és nincs tandíj. Azt Jézus Krisztus mindnyájunk helyett kifizette.”