... szó gazdag jelentésű, az 1862-ben megjelent A magyar nyelv szótára szerint a terem igéből származik. Elmélkedjünk erről, mert szeptember utolsó vasárnapjától október első vasárnapjáig a Teremtés hetét, pontosabban a teremtő Istent ünnepeljük. Vannak keresztyén egyházak, ahol a teremtés időszakának nevezik (Season of Creation) az őszi betakarítás és gyümölcstermés heteit, és szeptember 1-től egy hónapon át tart a megemlékezés. Hálát adnak a teremtett világért, amelyet Isten otthonunkul adott, ránk bízta, hogy műveljük és őrizzük. Hogyan élünk benne? Hogyan élünk (vissza) vele? Természetesnek, magától értetődőnek vesszük, mint ami jár nekünk? Pedig nem.

A teremtett világban élő földműves és állattenyésztő igyekszik belesimulni természetes környezetébe, mert belőle él, és ki van szolgáltatva az időjárás változásainak. „Magától terem a föld…” (Mk 4,28), mondja Jézus a vetésről szóló példázatában. Tanítja, hogy a termést, a gyümölcsöt nem mi alkotjuk: csoda az, Isten ajándéka. Mi csak előkészíteni, munkálni tudjuk, és imádkozva várni, hogy eredménye legyen fáradozásunknak. A természetből rá lehet ismerni a Teremtőre. Fenséges, pazarló kézzel szórja változatos gazdagságát, és rend uralkodik benne.

A természetes és a természetellenes is a természet szóból származik. A természetes világot Isten teremtette, a természetellenes dolgokat pedig mi, emberek végezzük. Sőt, fejlődő technikánk révén a természet kutatása és felfedezése közben mesterséges világot is alkottunk, amelyből sok új lehetőségünk adódik. (A felfedezés szó találóan szemlélteti, hogy nem mi, emberek teremtjük, nem kitaláljuk, hanem megtaláljuk és felfedezzük a világban már meglévőt, amely benne volt az anyagban, csak nem tudtuk.)

A természet szó az ember ösztönös, lelki vonásait és erkölcsi tartását is jelenti. Ha valakiről azt mondták a régiek: nagy természete van, azt jelentette, hogy indulatos, haragos, makacs ember. A természet csúfja pedig az, aki természetellenes életmódot folytat. Ilyen a természetem – mentegetőzünk, talán Isten teremtett ilyennek. Tehetünk a természetünkért? Felelősek vagyunk azért, hogy mivé fejlődünk.

A tragédiánk, hogy elszakadtunk a Teremtőtől és világától, és mesterséges környezetünkbe bezárkózva, magányosan eltorzulunk. Hogyan neveljük a természetünket? Nem készen születünk, és nem magunktól érünk Emberré. Szabad akaratunk van. De hogyan dönthetünk jóról és rosszról, ha nem ismerjük meg a Teremtő rendjét és világát, benne pedig magunkat? Ígéretünk: isteni természet részeseivé lehetünk (2Pét 1,4).