„Sors bona, nihil aliud” – mondotta Zrínyi Miklós, a Szigeti veszedelem költője. Magyarul: „Jó szerencse – jó sors –, semmi más”. Ettől függ minden, vélik ma is sokan, főként a boldogulás. Ha a sors jó hozzánk, vagyis szerencsések vagyunk, akkor boldogulunk, ha nem, akkor elbukunk. Mindez mitől függ, mégis kinek a kezében van a sorsunk? A fátum, a végzet vagy Isten, netán a mi kezünkben?

A bibliai bölcs szerint az életünkben mindennek megvan a maga ideje: „…megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. […] Megvan az ideje a sírásnak és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak és megvan az ideje a táncnak. […] Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.” (Préd 3,1–8) Eszerint számunkra mindennek elrendelt ideje van, mintha előre megíratott volna az életünk forgatókönyve.

A Bibliában a kronosz és a kairosz is szerepel: a kairosz a rendelt, a különleges idő, amely valamire adatik nekünk, a kronosz pedig a telő-múló idő, amelyben éljük az életünk. Ily módon mindennek megvan az ideje, de nekünk kell eldöntenünk, mikor és minek jött el az órája.

Santiago, az öreg halász nyolc hónapon át hiába halászott, nem fogott semmit. Ez az idő számára kronosz volt, és nem kairosz, mindaddig, amíg el nem jött a nagy nap, amikor újra vízre szállt, és hatalmas zsákmányra tett szert, melynek igaz, csak a maradványaival térhetett haza. Santiagónak ez a nap már kairosz volt, a nagy halfogás ideje, elrendelt idő, amelyet az öreg halász fölismert, amikor újra kivetette a horgát. Simon Péterék is halásztak egész éjjel, és nem fogtak semmit, de Jézus szavára ismét kivetették a hálójukat. Számukra az éjszaka volt a kronosz, és a nappal a kairosz, a halfogásra rendelt idő. Ez Jézus szavaiból derült ki, amikor így szólt hozzájuk: „…vessétek ki hálóitokat fogásra!” (Egyébként a Genezáreti-tavon éjjel kellett halászni, nem nappal.)

Az iménti példákból is kiderül: a sorsunk, a történetünk az időben zajlik, és minden történésnek megvan a maga ideje, vagyis rendelt ideje van. Kérdés, hogy élünk-e a lehetőséggel, amikor elérkezik számunkra az a bizonyos „kairosz”, amelyben cselekednünk kell. Igaz, mindennek megvan a maga ideje, de nem mindegy, mire mondunk igent, és mire mondunk nemet.

Jézus emberi természetét is a szeretet és az irgalmasság végtelen erejének dinamikája hatotta át, amely képes volt az ő és mások sorsát is megváltoztatni. Aki kezébe veszi a sorsát, majd az Isten kezébe teszi azt, az Jézus szavát meghallván, halászból, vámszedőből vagy bármi másból – tanítvánnyá lehet.