Ravasz László (1882–1975) portréját szavakkal megfesteni több ok miatt is nehézségekbe ütközik. Először is annyira gazdag munkásság maradt utána, hogy annak tömör vázlatolása is kimerítené e hetilap keretét. Hatástörténete is nagyobb lélegzetvételt igényelne, továbbá Ravasz László életművének megítélése a halálát követő csaknem fél évszázadban eléggé végletesre sikerült az elfogultság és az előítélet pólusai mentén, azaz a Ravasz-kutatás sok időt és sok munkát igényel még tőlünk, őt követő nemzedékektől. Ezért öröm, amikor időről időre nekigyürkőznek tudományos konferenciák, hogy Ravasz László különösen megáldott életművéből egy-egy részt a ma élők számára feltárjanak és értelmezzenek. Így értünk el oda, hogy az 1921-ben történt püspökké választásának centenáriumán ne csak emlékezzünk és hálát adjunk, de tanuljunk tőle és általa.