Victorné Kardos Erika
Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Öt kérdés – öt válasz rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Victorné Kardos Erikát, a Nemesbikki Református Egyházközség és a Hejőbábai Református Egyházközség lelkipásztorát.
Megyaszón, 1973-ban született E helységhez fűződnek általános iskolai tanulmányai és az egyházhoz tartozásának gyökerei is. A Sárospataki Református Gimnáziumban érettségizett, és az újrainduló pataki teológia „történelmi évfolyamának” tagja volt. 1996 óta szolgál Nemesbikken, majd 2016 óta Hejőbábán is. Férjével, Victor Péterrel négy gyermeket nevelnek.
Hogyan jellemezné a gyülekezeti közösségeket, amelyekben szolgál?
Tudjuk, hogy a dél-borsodi „végeken” (is) kitartásra, helytállásra, hűségre hívott el bennünket Isten. A létszámot tekintve Nemesbikk és Hejőbába kicsi gyülekezeti közösségek, de van fontos feladatunk: Jézus Krisztust felmutatni . És ez nem függhet attól, sokan vagy kevesen vagyunk-e. Csupán attól, tudunk-e mindig, minden körülmények között a gyülekezet Urára tekinteni.
Nehéz-e a manapság Isten közelébe vonni a fiatalokat, mik a tapasztalatai?
Soha nem volt könnyű. A férjemmel és a gyülekezetben kapott munkatársakkal együtt 25 éve próbálkozunk, töretlen lelkesedéssel, tartjuk meg a hittantáborokat a gyermekeknek, az óvodások és általános iskolások mellett a középiskolás, főiskolás, egyetemista korosztályt közreműködésre sarkallva. A településen élőket és az e vidékről elszármazottak gyermekeit is szeretettel öleljük be a közösségbe, de még Azonban ennél jóval többre vágyunk. Szeretnénk, hogy a „nem vagy messze Isten országától” kedves, de Jézus szerint még nem elég közelsége vele való igazi közösséggé legyen a fiatalok életében is.
Melyek a legnagyobb próbatételek, amelyekkel a szolgálat során találkozik?
Sokféle területet adott elénk Isten. Nemesbikken és Hejőbábán vannak óvodák, általános iskola, 60 koros életnek otthont nyújtó református intézmény, valamint hatalmas, 375 személyt befogadó állami fenntartású pszichiátriai otthon.
Mind-mind reménységre okot adó szolgálati terület. „…mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket” – írja Pál (1Kor 9,22). Szeretném, ha minden mást félretéve ez az ige lebegne a szemeim előtt az emberekkel való kapcsolatomat, szolgálatomat tekintve.
Hogyan találja meg az egyensúlyt a családi élet és lelkipásztori szolgálata között?
Ha valaki számára egyik is, másik is egyformán fontos, akkor ez nem is olyan könnyű. Mint egy régi fajta mérleg: a kétkarú emelő végén elhelyezett két serpenyő egyikében a családi élet, a másikban a lelkipásztori szolgálat. A mérleg nyelve ritkán van egyensúlyban. De bármilyen nagy a teher az egyik vagy a másik serpenyőben, ha erősen áll a mérleg a szilárd alapon, megtalálja az egyensúlyt. Amolyan „billegős mérleg” vagyok én is, de az alap, Jézus Krisztus megingathatatlanul áll, megtart.
Mit tervez az év hátralévő részére?
Együtt megélni az ünnepeket a gyülekezetekkel, az intézmények lakóival és a családdal, és velük közösen megvívni a hétköznapok harcait. Az elmúlt időszak különösen megtanított arra, hogy ajándéknak tekintsük azt, amit együtt tehetünk, amin együtt mehetünk át. Tervezünk gyülekezeti alkalmakat, amelyek kihatnak a települések lakóinak életére is. Előttünk a hejőbábai templom felújításának ügye, és pályázati lehetőségeket is keresünk a következő év táboraihoz. Mindeközben próbálom imádságban, könyörgésben hálaadással feltárni Isten előtt a kéréseket, az előttünk álló feladatokat és lehetőségeket, hogy az ő minden értelmet felülhaladó békessége őrizze meg a szívemet és gondolataimat Krisztus Jézusban.