Több éve dolgozik beosztott és vallásoktató lelkészként fiatalok között, e tanévtől pedig már iskolalelkész is. Mit jelent önnek ez a szerep?

Ez új szerep nekem, most szeptembertől kevesebb órát tartok, de a feladatom sokkal több lett. Pedagógusoknak és diákoknak tartok bibliaórát, csendesnapokat és lelki alkalmakat szervezek, végzem a lelkigondozás nehéz, de kihívásokkal teli és szép szolgálatát, rengeteget beszélgetek a gyerekekkel. Az iskolalelkészség nekem ezt jelenti: beszélgetést. Legfőbb feladatom, hogy az Istennel folytatott beszélgetésbe is bevezessem azokat, akiknek az elmúlt időszakban ebből kevesebb jutott.

Ha kell, ovisoknak gitározik, iskolásoknak tart hittanórát, gimnazistáknak ifit. Nehéz ennyiféleképpen tolmácsolni az Igét. Hálás feladat gyerekeknek hirdetni az evangéliumot?

Az ovisok azzal hálálják meg, hogy megölelnek, rajzokat készítenek nekem – ez megtisztelő. Az általános iskolásoknak már megvannak a maguk fontos, őket érintő kérdéseik. A fiatalok kritikusan tekintenek egymásra, emiatt pedig rengeteg titkot őriznek. Ezek olykor szinte feszítik őket, mert nincs kivel kibeszélni. Minden lelkész kicsit az Isten kinyújtott karja, egy iskolalelkész pedig ugyanez, csak a fiatalok felé. Odafigyeléssel, személyes példamutatással hamar közel tudunk kerülni egymáshoz, és ekkor jönnek az imént említett „rejtett” gondolatok. Ezekre nem szeretek rákérdezni. Sokkal jobb, ha a fiatal maga mondja ki azt, ami őt érdekli. Van még egy eszközöm, amely segít: ez a humor. Mindig elmondom, hogy Istennek hihetetlen humorérzéke van – elég csak elolvasni a bibliai történeteket ilyen szűrőn keresztül is. Ha pedig órára így viszem be az üzenetet, egy könnyed felvezetés után a figyelem a valódi értékekre irányul.

Felesége, Égerné Tamás Annamária a Mezőtúri Református Kollégium főigazgatója. Szóba kerül-e a vasárnapi ebéd közben a „munka”?

Megyek tovább: a kisebbik lányunk református ovis, a nagyobbik lányunk hatodikos kisgimnazista a refiben. Ez az igazi halmozottan hátrányos helyzet! Viccet félretéve: persze, szóba kerülnek az iskolai dolgok. A gyülekezet élete soha nem merülhet ki annyiban, hogy lejárt a lelkész munkaideje.

A tanár munkája sem ér véget azzal, hogy hazamegy az iskolából, hiszen sok feladat vár még rá otthon – az igazgatóra pedig főként. Kooperatív munka a miénk – a házasságban, a gyermeknevelésben, a szerelemben, a munkában, mindenben. És ez így van jól, ezért is lett ő az Istentől elkészített párom, és én az övé.

Milyen a kapcsolata a zenével?

Fiatalkorom óta énekkarba járok, kilenc éve kezdtem gitározni autodidakta módon. Előtte zongorázni próbáltak megtanítani – kevesebb sikerrel. A zene a hétköznapjaim része, ezt mindenki tudja rólam, és amíg lehet, nem is hagynám abba.

Mi a hobbija, hogyan kapcsol ki?

Rengeteg, főként elektronikus zenét hallgatok, ha van időm, sőt, zenélek is: az ifjúsági zenekarban, és egy másikban is, ahol költők verseit zenésítjük meg. De mellette barkácsolok, no meg van két lányom és egy feleségem: ők sem hagynak unatkozni.