Szabadságok harca
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a szabadság az egyik legkedvesebb és legszemélyesebb eszméje minden embernek. Történelmi koroktól, kultúráktól, nemektől és vallásoktól függetlenül mindnyájunkat közös nevezőre hoz a szabadság utáni vágy. Nem kell külön tanulni, hogy az ember olyan életet kívánjon, amelyet a szabadság keretez. Ha a szabadság szükségességében mindnyájan egyetértünk, miért nem tud az emberiség összefogni egy teljes és az egész világot átfogó, globális szabadság megvalósítása érdekében?
A helyzet nehézségét az adja, hogy nem értünk egyet abban, mit jelent pontosan a szabadság. Sőt, a legtöbb küzdelmünk abból fakad, hogy az emberi történelemben különféle, egymásnak ellenmondó szabadságfogalmak vetélkednek egymással.
A szabadság utáni vágy elvont, megfoghatatlan érzületének először mindig az értelmezés tárgyi, valóságos formájában kell előttünk lennie. A szabadságértelmezés tehát a szabadságvágynak legalább a szavak és gondolatok alapján körülhatárolható megmutatkozása. Éppen ezért szabadságvágyunk beteljesítése folyamán először nem a fizikai világból kell kiindulnunk, hanem a szabadság eszményképéből, abból, ki hogyan értelmezi, gondolja el a tökéletes szabadság állapotát. Az igazi kérdés éppen ezért nem az, hogy szabadok akarunk-e lenni, hanem az, miként gondoljuk el a tökéletes szabadságot.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!