Az első keresztyének rendszeresen összegyűltek, imádkozva, Isten igéjének magyarázatát hallgatva. Az apostol a dicsőítésről szólva e rendszeres istentiszteletekre gondol. A dicsőítés: az Úr dicsőítése igével, evangéliumi üzenettel, imádsággal, az evangélium ügyéért való közbenjáró könyörgéssel, hogy terjedjen az Isten szabadító, megváltó szeretetének Igéje. Bibliai értelemben ez a dicsőítés (1). Nem mindenkié a hit, csak azoké, akiken az Isten könyörül, megnyitja egész valójukat, és akik ezáltal elhagyják gonoszságukat, akiket a hűséges Isten megőriz a gonosztól. Nem mindenkié a hit, de nem is feltétlenül azoké, akik emlegetik az Urat (Mt 7,21), miközben megmaradtak gonoszságukban (2–3). A dicsőítő nép megtartja mindazt, amit Isten Igéje elrendel: a krisztusi szeretetben állhatatos. Bármely cselekvésünkben csak azért fohászkodhatunk, hogy ne emberi indulat, hanem az Úr szeretete irányítson bennünket. Ő mutassa meg minden helyzetben, miként érvényesülhet ez a krisztusi szeretet, a ránk bízott örökséget krisztusi indulattal kiteljesítve, a gonoszkodás csipkelődése nélkül (4–5).

Ez 45.

43. zsoltár

Az apostol fáradságos vesződség gel dolgozott mindegyik gyülekezetében. Nem terhelt senkit (8). Nem volt tétlen abban sem, hogy magát állítsa példának minden hívő elé (9). Ezért megintette azokat, akik tétlenkedtek (6), haszontalan dolgokat műveltek (11). Nekik megparancsolta, hogy csendben dolgozva a maguk kenyerét egyék (12), aki ugyanis nem dolgozik, ne is egyék (10). Arra is intette őket, ne fáradjanak meg a jó cselekvésében (13). Aki nem fogadta meg az intést, kiközösítették, de imádkoztak érte, hogy megújulva, szeretettel fogadhassák majd vissza (14–15). A mi bajunk az ellenkezője: képtelenek vagyunk haszontalanságokat művelni, mert egész életünk arra összpontosul: jobban éljünk, hasznosan, egyre több hasznot termelve. A mi nyomorúságunk: nem tudunk elcsendesedni, megnyugodni, gyönyörködni. Még a szent szolgálat is gürcöléssé torzult. Ha ma járna közöttünk az apostol, bizonnyal ezért intene meg bennünket. Az inga mindkét irányban kilengett. Jézus Krisztus kereszten széttárt keze mindkét nyomorúságunkat: tétlenségünket, tevékenységmániánkat felvitte a keresztre – minden más nyomorúságunkkal és bűnünkkel együtt –, hogy nekünk szabadulást adjon azokból.

Ez 46.

484. dicséret

Az Isten szeretet (1Jn 4,8). Isten ezért teremtett életet és teremti újjá, ami elromlott. Isten boldogsága az életet ajándékozó, megtartó és megváltó szeretet, amely számunkra az evangélium, amelyből minden boldogságunk származik. A boldogság az üdvösségben teljesedik ki. Ezt az evangéliumot akkor Pálra bízta az Isten, most ránk, akik ennek boldogságát megtapasztaltuk. Isten Igéjét tehát csak úgy hirdethetjük, hogy abban ez az örömhír szólal meg, amely a történelemben Jézus Krisztusban teljesedett be, Isten üdvterve szerint, és benne fog kiteljesedni is. Ha úgy hirdetjük Isten üzenetét, hogy az vitákra vezet Isten üdvözítő tervének megismerése helyett (4), ha csak tant, törvényt, parancsokat, felszínes erkölcsöt hirdetünk (7–10), akkor tévtanítókká leszünk (3). Ha úgy akarunk tanítókká lenni, hogy nem értjük Isten szándékának lényegét, amelyet ő Jézus Krisztusban megmutatott, akkor nem a boldog Isten követei vagyunk, hanem boldogtalanná teszünk másokat (7). Isten szándéka a tiszta szívből fakadó szeretet (5). A valóságos szeretet forrása az Isten üdvözítő szeretete, amelyért Isten drága áldozatot hozott, egyszülött Fiát adta érettünk (Jn 3,16). Az egészséges tanítás boldoggá tesz, szabaddá, amelyből Isten rendjének Lélektől vezetett megtartása következik (10).

Ez 47.

193. dicséret

A bizonyságtevő először hálát ad, hogy az Isten őt Jézus Krisztus szolgálatára rendelte. E rendelés isteni döntés. Isten üdvösségesen döntött felőlünk, nincs mitől félnünk, ezért az Urat szolgáljuk minden tettünkkel. Ez életünk öröme, értelme (12). A bizonyságtevő megvallja, milyen volt ő az Úrral való találkozás előtt: káromló, erőszakos, tudatlan, azaz hitetlen (13). Valódi változás csak akkor történhet, ha Isten irgalma könyörül rajtam, és belátom: nem a másik a hibás, hanem mindenekelőtt én (15)! A bizonyságtevő megvallja, mivé formálta őt az Úr kegyelme. Hiszen megtapasztalta: az bőségesen kiáradt őrá (14). E kegyelem Isten könyörületének, végtelen türelmének cselekvése, amely üdvözít, örök életet ajándékoz nekünk (15–16). A bizonyságtevő csak azért szólal meg, hogy mások is hallják az evangéliumot, az igaz beszédet: Jézus Krisztus azért jött a világra, hogy üdvösséget adjon a kárt szenvedett embervilágnak, azoknak, akik hinni fognak (15–16). A bizonyságtevő mindezért az Urat magasztalja, aki halhatatlan, egyetlen, örök Isten, aki Jézus Krisztusban láthatóvá lett, és örökségét visszaajándékozta nekünk (17).

Ez 48.

261. dicséret

Imádkozzunk minden emberért! (1) E közbenjárás alapja, hogy Jézus Krisztus közbenjár érettünk az Atyánál: jókat mond rólunk az Isten előtt. Micsoda örömhír, hogy Jézus Krisztus jó hírünket viszi az Isten elé! Nem azért, mert jók vagyunk, hanem mert ő jó, igazán szeret, mert megváltott minket. Ő a mi egyetlen, áldott közbenjárónk, aki váltságul adta az életét mindenkiért (5). E szeretet minket is arra rendel (6), hogy ezzel az indulattal legyünk mi is mindenki iránt. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk előtt (3). A „minden ember” számunkra azokat jelenti, akik között élünk, akiket az Isten ránk bízott, akik nekünk örömöt szereznek vagy keserűséget okoznak (Mt 5,44). A „minden ember” közül kiemeli az ige a vezetőinket: őértük azért könyörgünk, hogy hitben szolgáljanak, Isten dicsőségét és a rájuk bízott emberek javát munkálják. Isten népe mindig az Úrhoz hűséges, nem az adott hatalomhoz, de mindig könyörög: az Isten országa épüljön e világban, aminek jele a nyugodt és a csendes élet, tisztességben és kegyességben. Aki az ellentéteket élezi, az nem Isten országának követe. Mindenkiért imádkozunk, mert Isten akarata az üdvösség (4). Az ember nézőpontja csak ez lehet: reménységgel tekinteni mindenkire. Isten tökéletes döntése pedig látja, kik tartoznak a mindenki körébe.

Zsolt 73.

73. zsoltár

Gyönyörű egységet hangsúlyoz itt az apostol. A férfiak és az asszonyok együtt imádkoztak az istentiszteleten, bűnbánattal, harag és kételkedés nélkül, a kezeket lélekben, vagy láthatóan is felemelve, az Úr előtt együtt leborulva (2,1–2). Férfi és nő egyaránt vétkezett, az Úr kegyelmére szorulnak, és Isten rendjében teljesedhet ki újra az életük (13–14). A férfi legyen férfi, a nő pedig nő! Ezt kiváltképpen az asszonyokra nézve fogalmazza meg az apostol, de ez alapján a férfiak magukra nézve is meghallhatják az intést. Az asszonyok legyenek nők, az Úrtól kapott szépségüket megbecsülve, de nem kihívóan, hanem szemérmesen, mértékletesen, istenfélelemmel (9–10). A Bibliában sok példát találunk arra, hogy az Ige továbbadói, a szabadítás örömhírének hiteles szolgái, tanítói asszonyok, az Úr rendelése szerint. De Isten rendje szerint az asszonyok legyenek csendben, ha csak úgy tudnak megszólalni, hogy a férfiakon uralkodnak. Ez persze a férfiak nyomorúsága, akik gyakran nem gondoskodó, felelős hűséggel szeretik asszonyaikat, hanem gyengék a hitben, a szolgálatban, a férfiszerep minden területén. E szakasz jobban meginti a férfiakat, mint a nőket.

Zsolt 74.

74. zsoltár

A püspök a gyülekezet vezetője, lelkipásztora (1). Isten Igéje minden vezetőt arra rendelt: az ő rendjét és országát építse. Ki-ki a maga Istentől rendelt helyén az Úrtól kapott feladat felelős felügyelője. Tehát: püspök vagy a magad helyén. Mielőtt a saját vezetődet okolnád valamiért, magadat kérd számon: te milyen vezető vagy? Milyen legyen a püspök? Törekvő, aki arra igyekszik, hogy az Úrtól kapott feladatát szentül, jól végezhesse (1). Hiteles legyen, akinek rendezett a családi élete. Mert aki nem tudja igazgatni a saját házát, miként tud igazgatni hazát, egyházat? (4–5) A püspök legyen feddhetetlen minden területen. Ez azt jelenti: nemcsak a „belső körnek”, hanem a kívülállóknak is jó véleményük van róla, sokak előtt is hiteles (7). E feddhetetlenség nem tökéletesség, hanem életszentség, megtisztuló élet: megfontoltságban, tisztességben, pénzügyekben, emberi kapcsolatokban, szenvedélyektől való mentességben (2–3). Mindegyik területen könnyen eshetünk az ördög csapdájába (7). Ezért a püspök elsőrenden hívő. Naponta könyörögve az Úr kegyelmére hagyatkozik, kérve a megtartatást, a felemeltetést, a mennyei erőt és bölcsességet, a hálatelt alázatot. Csak az Úr hatalmas kegyelme tarthatja meg a püspököt.

Zsolt 75.

75. zsoltár