Ex lex állapotnak hívják a törvényen kívüliséget, ami manapság sem ritka. Az elnyomás, az emberellenes cselekmények ugyancsak a törvénytelenség jegyében történnek, mert ahol nincsenek törvények, vagy lábbal tiporják azokat, ott anarchia van. Törvény nélkül elvész a nép, ezért íródtak annak idején Hammurapi és Mózes törvényei. A két kőtáblára a Sion-hegy magányában vési föl a Tízparancsolatot Mózes, és láthatatlanul az Úr.

A mózesi törvények az élők és az élet védelmében születtek, Isten és az emberek jó kapcsolatának ápolására. A parancsolat és az atyai tanítás ugyanis nem ugyanazt jelentik, az egyik ellentmondást nem tűrő, a másik szelíden kérő és intő. A tíz Ige eredetileg nem felszólító, hanem kijelentő módban (apodiktikusan) íródott. Az első nélkül a többi sem érthető igazán: „Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!” (2Móz 20,2–3)

Mintha csak ezt mondaná népének az Úr: ha én leszek az Istened, ha jóban leszünk és bízunk egymásban, akkor nem káromolsz, nem készítsz bálványokat, tiszteled a szüleidet, nem lopsz, nem ölsz, és nem veszed el a másét. A kettőnk jó kapcsolata lesz a garancia arra, hogy a törvénynek barátja és nem ellensége leszel. „Az én vezérem bensőmből vezérel” (József Attila), vagyis nem a törvény betűje, hanem annak lelke fontos, mert „a betű megöl, a lélek megelevenít” – miként Pálnál olvassuk. A törvény tehát nem az emberiség bosszantására, hanem boldogulására adatott.

Mert nem a törvény betartása, hanem betöltése hozhat csak jó gyümölcsöket. Ki lehet képes arra, hogy a törvény betűi helyett annak lelkét szolgálja, aszerint cselekedjék? Pál apostol szerint az, aki megérti, hogy csak Isten fiai képesek a törvényt betölteni úgy, ahogy Jézus betöltötte azt: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt, vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik. Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában, ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában.” (Mt 5,17–19)

Krisztus tehát törvénypárti volt, ám a törvénynek soha nem a betűjét, hanem a lelkét tartotta prioritásnak, ezért tudta betölteni azt. A törvény betűinek tengerében ugyanis van egy sziget, amelyet semmilyen vihar nem képes elsodorni: az isteni Irgalom szigete.

Aki az élet szenvedésekkel teli útvesztőin túl elér erre a szigetre és megveti rajta a lábát, azt többé nem a törvény szeretete, hanem a szeretet törvénye irányítja.