Évente kétszer tíz perc
Nyolc hónapos várandósan egyedül maradt, miután férjét az ötvenhatos forradalmat követően bebörtönözték. Nem tudta, kivégzik-e hitvesét, de mindennap imádkozott azért, hogy viszontláthassa. Regéczy-Nagy László özvegye, Gál Márta azt mondja, teljesen természetes volt számukra, hogy a hazáért minden áldozatot meg kell hozni. Az életben maradt ötvenhatos hősök a rendszerváltást követően elmondhatták az újságíróknak, történészeknek, hogy mit éltek át, azonban arról kevesebb szó esik, hogyan teltek a magukra maradott családok évei a vészterhes kommunista időkben. Erről is faggattuk a 93 éves asszonyt pasaréti otthonában.
A „mosolygó hóhér”, Borbély János vezette azt a tárgyalást, amelyben Regéczy-Nagy László egykori katonatiszt, az angol követség sofőrje, a Bibó– Göncz–Regéczy-per harmadrendű vádlottjaként a bíróság előtt állt. Bűne az volt, hogy Nagy Imre miniszterelnök kéziratát, valamint Bibó István memorandumát eljuttatta az angolokhoz, hogy a Nyugat megismerhesse, mi történik Magyarországon.
A koncepciós perben sorsa attól függött, hogy miként ítélik meg Göncz Árpád későbbi köztársasági elnök, valamint Bibó István miniszter tevékenységét. Úgy tudni, hogy a halálbüntetéstől Nehru indiai miniszterelnök közbenjárása mentette meg a vádlottakat. Regéczy-Nagy Lászlót tizenöt év börtönre ítélték.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!