Fehér Dezső
Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Öt kérdés – öt válasz rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Ezúttal Fehér Dezső nyugalmazott szakolyi lelkészt.
A verselő lelkipásztor. Így is nevezhetnénk őt. Kisgyermekkora óta szereti és szavalja is a költeményeket. Hiszi, hogy a versek írásával és előadásával nyugdíjas éveiben is folytathatja az Isten által rá bízott feladatot, az Ige hirdetését. Debrecenben él, két gyermeke és öt unokája van.
Milyen családból származik? Ki, mi indította el a lelkipásztori úton?
Egy szatmári falucskában születtem egy négygyermekes család legkisebbjeként. Méhteleken sokat jártam istentiszteletre, sőt már gyermekként olvastam a Bibliát. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségiztem 1970-ben. Ezután jelentkeztem a teológiára, de az egyetem megkezdése előtt besoroztak Lentibe katonának, így csak ezután végeztem el tanulmányaimat a debreceni teológián. Az ige, amely elindított a lelkipásztori hivatás felé, a Mt 7,21: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”
Hol szolgált, és melyik volt a legkedvesebb időszak?
Három év teológiai tanulmány után exmittáltak Marosliget-Uszkára. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel, aki pedagógus volt. Ott szolgáltam 1978-ig, majd Gyürére kerültünk, akkor már a két gyermekünkkel. 1993-ban Szakolyba hívtak meg, előnyugdíjazásomig ott maradtunk. Nehéz körülmények között éltünk, de mindenhol szeretettel fogadtak. A nagyobb feladatok Szakolyban vártak rám, ott új parókiát építettünk, és a templomot, valamint az orgonát is felújíttattuk, de szolgálatomat, a gyülekezeteket egyformán szerettem.
Mikor kezdett a verseléssel foglalkozni?
Nem volt könyvtárnyi kötet a családi házban, de volt egy János vitéz, amelyet nagy szeretettel olvasgattam. Amikor pedig gimnazistakoromban hazalátogattam, édesapám rendszerint adott egy kisebb összeget, amelyet általában könyvesboltban vagy antikváriumban költöttem el. Aztán felnőttkoromban előfordult, hogy a családunkkal történt eseményekre verssel reagáltam.
A versek segítettek a nehéz időkben a Biblia mellett?
A feleségem 2016-ban lett beteg, akkor kértem az előnyugdíjaztatásomat, és Debrecenbe költöztünk. Ő már két éve nincs közöttünk. Amíg ápoltam, mindennap mellette voltam és időnként felolvastam vagy adtam neki olvasni verseket, főleg olyanokat, amelyekről tudtam, hogy közel állnak hozzá.

Úgy éreztem, ezek a versek, szavalások erősítették őt. Sok olyan vers volt, például a Templomablak című kis könyvből Túrmezei Erzsébet Fogd a kezem című verse, amely lelkileg erősített mindkettőnket.
A verseken keresztül is Istenhez akarja közelebb vinni az embereket?
Igyekszem a lelki töltésű verseket megismertetni az emberekkel, és érzem, hogy tovább tudom adni az üzenetet. A nagytemplomi gyülekezet Nyitott Ajtó Szociális Központjában a délelőtti, időseknek szóló alkalmakon az igehirdetés után egy másik társammal olvashatunk fel verseket; ott is látom a társakon, hogy sokaknak a lelkéig hat, amit hallanak. Úgy érzem, komoly feladatot lát el az ember, ha továbbadja ezeket a gondolatokat. Sokféle útja van ennek, én úgy tapasztalom, van, amit leginkább a szavakkal lehet eljuttatni az emberek szívéhez Isten Szentlelkének segítségével, és úgy érzem, így folytatom a lelkészi szolgálatot, mert feladat továbbadni Isten üzenetét, és erősíteni a testvéreket.