Harminc év az ötszázból
Harminc éve annak, hogy a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma 1991. szeptember 1-jén újra elindíthatta első osztályait, megkezdve akkor a négyszázhatvanadik tanévét. Nem sok olyan, még ma is működő oktatási intézménye van az országnak és benne a református egyháznak, amely közel ötszáz éves múltra tekinthet vissza. A pápai refi viszont fél évezred óta meghatározó iskolája a Dunántúlnak, ide járt Petőfi Sándor és Jókai Mór, akárcsak Orlai Petrich Soma, de itt tanult száz évvel később Csoóri Sándor is.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Pápai Református Kollégium 1531-es alapításakor még a lutheri tanokat követve oktattak az intézmény falai között, ám a kálvinizmus néhány évtized alatt előretört Pápán is, így 1585-ben már kéttagozatos református főiskolaként működött a kollégium, amelyben hatosztályos gimnáziumi és két- vagy hároméves teológiai oktatás folyt.
S bár a Pápai Református Kollégium a XVII. századra egyre meghatározóbb iskolájává vált a Dunántúlnak, pont a földrajzi elhelyezkedése sodorta ekkor nehéz helyzetbe. A három részre szakadt ország nyugati felén az ellenreformációt használták fel a Habsburgok arra, hogy hatalmukat megszilárdítsák. Az ellehetetlenítés az 1650-es évek után indult el igazán, később pedig már a nyílt vallásüldözés sem kerülte el a kollégiumot. Kocsi Csergő Bálint rektor és Séllyei István dunántúli püspök is a között a száz protestáns prédikátor és tanító között volt, akiket a pozsonyi törvényszék 1674-ben lázítás miatt először halálra ítélt, majd enyhítésképpen inkább eladták őket gályarabnak.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!