Ahogyan a humanizmus, majd az ezt követő felvilágosodás mozgalma (részben evangéliumi alapon) megteremtette az emberek közti politikai-filozófiai egyenlőség eszméjét, posztmodern korunk időről időre az ember és állat, sőt, az emberi és a tárgyi világ közti azonosságokat, de legalábbis párhuzamokat is firtatja. Más ez, több, mint a sokunk által jól ismert marxista „történelmi materializmus” – például a ma divatos vegán étrend az elfogyasztott állatok érzelmi élete, tudata és az emberi lelkiállapotok közti hasonlóságot is feltételezi.

A folyamatosan erősödő „klímaszorongás” pedig néha olyan szélsőséges nézeteket is a felszínre emel, miszerint a megszülető emberi gyermek túlzott terhelést ró a környezetére (pl. energiafelhasználás terén), ezért a felelős döntés az, ha tartózkodunk a gyermekvállalástól.

Ezen különös és nyilván divatszerű jelenségek mögött évszázados tendencia, az ember teremtettségével kapcsolatos kétely sejlik fel. Mert valóban, az ember anyagi létezése, viselkedése jelentős részben olyan motívumokból áll össze, melyek így vagy úgy megtalálhatók az emberen kívüli természetben is. Épp ezért különös jelentőségűek azon vonásaink, amelyek kapcsán még a mindig távolságtartó tudomány is kénytelen elfogadni, hogy azok csak és kizárólag az emberi lény különös adottságai.